Miért idegesít az apám állandóan ezzel a koronavírusos hülyeséggel?

Család jó barátja múlt héten halt meg, felesége vitte haza a betegséget. A neje még mindig beteg,idős és mégis teljesen tünetmentes. A férje egyből elkapta a legsúlyosabb tüneteket produkálta, sokáig szenvedett a gépen mire meghalt (mert nem pár nap az egész amíg belehalsz és szörnyű közben levegőt venni).

Nincs felfújva csak ez olyan mint sok minden más,úgy fogják fel" ha nem látom, nem létezik". Én is így álltam hozzá, most már 2. ismerős hal bele, szóval már elhiszem hogy baj van,de sajnos a többség csak későn kap észbe.

Ha mész is közösségbe, hordj maszkot (és a többiek is, mert a maszk inkább arra van, hogy ha már beteg vagy de tünetmentes így legalább nem adod tovább), nincs puszi, sem kézfogás. Mikor hazaérsz ruha a szennyestartóba és fürdés. Ennyi, nem nagy dolog és legalább nem élsz a bűntudattal, mint a családi barátunk neje, szegény magát okolja amiért hazavitte a betegséget.

Másik ismerősünk azon az osztályon van ahol ilyen betegek vannak és depressziós lett attól, hogy látja ezeket az embereket sokáig szenvedni a gépre kötve.

Inkább utólag ne legyen igaza apádnak,de legalább mindenki egészséges, minthogy igaza legyen és valaki a családban belehaljon... Nem nagy dolog szerintem ennyit megtenni a másikért.

Ugyan ilyen helyzetben vagyon, csak nekem tavasszal még azt magyarázta, hogy ,,ez csak kamu” meg ,,ez csak egy új influenza”.

Most ezzel a ,,mindmeghalunk” dumával jön.

Én tudom, hogy ez nem vicc, de ezzel együtt kell élni, mert az élet nem áll meg!