Édesanyám erőszakoskodik és nem akarja engedni, hogy az tanuljam ami érdekel. Mi lenne a legjobb lépés?
Otthon újra feljött a továbbtanulás, mint téma és elmondtam, hogy nagyon érdekel a pszichológia és inkább azt tanulnám majd az egyetemen. Tudni kell, hogy édesanyám elnyomott gyerek volt és rajtam akarja kiélni magát. Kicsiként is kontrollálni akart mindent körülöttem, kivel barátkozzak, mit nézzek a tv-ben, milyen zenét hallgassak, mit vegyek fel. Tiniként rosszabb lett a helyzet, mert szembesítettem vele, hogy az életemet nem tudja 100%-ban kontrollálni, mivel én is érző, szabad ember vagyok, nekem is vannak vágyaim. Igen, bevallom, hogy vitáztunk akkor és nem voltam nyugodt, de meg volt az okom rá, mert akkor is a továbbtanulásomat akarta elszúrni (milyen nyelvet tanulhatok, milyen szakra mehetek, melyik iskolába mehetek). Most így egyetem előtt ugyanezt akarja eljátszani. Kijelentette, hogy kizárólag a jelenlegi városban tanulhatok és xy szakra fogok jelentkezni, mert a mittudoménkinek a fia is arra járt és sokat keres vele meg a családban is van olyan, akinek tudnék vele segíteni, természetesen teljesen ingyen. Nyugodtan elmondtam neki a véleményemet, érveltem a döntésem mellett és egyszerűen nem hajlandó felfogni. Alapjáraton sem a legélesebb kés a fiókban, de ez tényleg mindennek a teteje. Lassan 18 éves vagyok, végzős és anya úgy gondolja, hogy ez sem jogosít fel arra, hogy a saját életemről döntsek. Szerinte nincs beleszólásom ebbe, majd Ő, csakis Ő eldönti.
Nem zuhantam meg belülről, számítottam erre és a sok évnyi ehhez hasonló vita miatt mondjuk úgy, hogy kőszívű lettem.
Szerintetek mi lenne a legjobb lépés? Ha elköltözöm, akkor szinte kizárt, hogy elvégezzem a szakot.
Jelentkezési lapot töltsd ki, add fel, de ne tudjon róla. Kollégiumba jobb lenne költöznöd, vagy apádhoz, ha esetleg ezután hallgatni kellene a "mi az hogy nem azt választottad amit kijelöltem neked" dumát.
Meggyőzhetetlen, vannak akik beteljesületlen álmaikat a gyermekükön át szeretnék élni, azt gondolván teljes joggal, hogy ezzel csak jót akarnak, ezzel maximálisan jót tesznek. Ez nem feltétlenül rosszindulat, hanem egyfajta téves felfogás, ami biztos abból is ered hogy "ha kontrollálom, sokminden rosszat elkerül(het) amiben nekem részem volt", persze ez is illuzorikus, senki sem élheti más helyett az életét, mint ahogy írod is.
Nagyon felnézek rád és sok sikert kívánok, jó, nagyon jó, hogy kiállsz magadért ahelyett, hogy olyan szakot és tudományterületet tanuolj, ami rád lett eröltetve.
Könyvelő csak az tud lenni aki szereti is. Nem csak annyi hogy jó vagy matekből, folyamatosan követni kell az adózási változásokat, járulékokat stb.
A pszichológia nehéz de nagyon érdekes! Csak 2 évig kellett az én szakomon, de nagyon élveztem! Szerintem ha ilyen határozottan ezt szeretnéd akkor add be oda a jelentkezést. Ha Bp-i vagy és amiatt nem jár koli, nyugodtan add be Debrecenbe is, meg Szegedre, és legyél ott kolis ha más nem. Ha nincs meg a max pontod, az ELTE amúgy is rizikós (gondolom oda akarsz menni).
Ne engedd neki!! Hidd el, nagyon rosszat teszel magadnak azzal, ha olyan szakot választasz, ami nem érdekel és csak anyád erőlteti. Azt válaszd, azt tanuld, ami téged érdekel. Ez a te életed. Nincs joga neki eldönteni, hogy te mit csinálj.
Jelentkezési lapot egyedül töltsd ki, vagy kérd olyan családtagod segítségét, aki támogat téged. Ha el akarsz költözni, akkor albérlet helyett kollégiumba is mehetsz, és az nem kerül sok pénzbe. Diákhitelt is fel tudsz venni. Suli mellett egy kis munkát is tudsz vállalni. Van egy csomó lehetőséged. Ne engedd, hogy beleszóljanak az életedbe!
Én elvégeztem egy olyan szakot, ami rohadtul nem érdekelt, és nagyon bánom, hogy nem oda mentem, ahova eredetileg szerettem volna..
Ha nem támogatnak, akkor kollégiumi jelentkezésnél létezik önfenntartó hallgató státusz is.
Ne hagyd magad!
15-ös:
Ha a szülei fizetik a sulit, akkor nem lehet szabad véleménye és választása?
Szintén 40 éves vagyok, és hasonlóan elnyomott helyzet volt nálunk is tanulás terén. Már a középiskolát is az anyám szabta meg, továbbtanulásnál meg egyenesen közölte, hogy ha nem oda megyek, ahova ő akarja, akkor nem fog támogatni. Mivel én nem arra voltam kondicionálva, hogy kiálljak magamért, ezért persze nem azt tanultam, amit akartam. Jó szakmám lett, amit nem szerettem soha túlzottan, ennek ellenére jó vagyok benne. Most 40 évesen hagytam fel az egésszel, és teljesen másba kezdek. Az viszont biztos, hogy a gyerekeimnek lehet saját döntése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!