Csak számomra lehangoló hétvégente látni a "hétvégi apukákat" a gyerekkel?

En is igy erzek, de csak ket eve...korabban valtam es tudom milyen ez. Viszont mostanra sok ma sismerosom is elvakt es valahigy szemem is lett a hetvegi apukakra/anyukakra. (Ok nem csak szemem de fulem sokszor kisebb elkapott beszelgetesbol kiderul elvalt vagy nem az aditt apa vagy anya a gyerekkel vagy gyerekekkel pelda: apa akkor ma meg nalad alszunk? Anya apa mikor jon mar hogy elvigyen minket kirandulni? Apa, amikor anyaval jovok, akkor vesz nekem fagyit, te miert nem...

)

Igen lehangolo. De a hetvegi anyuka sokkal lehangolobb.

A hazassagok tibb mint fele valassal vegzodott korabban is, ez a statisztika nem is romlott es nem is javult. Es igen sajnos sok egyuttelo szulos csaladban is apa hetvegen se tart a gyerekeivel es a felesegevel vagy jobb esetben de ez a ritkabb el tud menni veluk egyedul is programra es anya vegre kicsit lazithat (peldaul nagytakarit vagy nagybevasarol vagy szulinapra keszit tortat...szoval hu de pihen)

Amikor látsz idegeneket, akkor honnét tudod, hogy anyuka miért nincs velük?

Nem biztos, hogy elváltak a szülők. Lehet, hogy anyuka közben ebédet főz, házimunkát végez stb.

Legalább foglalkozik a gyerekével.

Az én apám évente egyszer felhívott és le is volt tudva a program.

A válás oka a rossz házasság. Rossz házasságok régen is voltak, ez egyáltalán nem új keletű dolog, bármennyire is igyekeznek annak beállítani. Csak épp régen nem volt olyan egyszerű elválni, mint ma, mert a válás hatalmas szégyennek számított, és az újraházasodás sem volt lehetséges utána. Ez annyira berögződött a társadalomba, hogy sokan még ma is inkább benne maradnak egy rossz házasságban és a válást valami ördögtől való dolognak tartják. Pedig léteznek sokkal rosszabb családi körülmények, mint az elvált szülők, és az ilyenek sokkal gyakoribbak, mint hinnéd.

Manapság egy menthetetlenül rossz házasságnak két lehetséges kimenetele van: a válás és a kényszerből együtt maradás. Válás esetében a gyerekeknek van lehetőségük szerető szülők, nevelőszülők között élni, akik nem bántják sem őket, sem egymást. Együtt maradás esetén a gyerekek úgy nőnek fel, hogy a szüleik, akikkel egy háztartásban élnek, utálják egymást (és a gyerek nem hülye, akkor is látja, hogy a szülei utálják egymást, ha próbálnak úgy tenni, mintha minden rendben lenne), és az ilyen gyerekek ezt élik meg normálisnak, és ez később kihathat felnőttként a saját kapcsolataikra is. Csak körül kell nézni, milyen sokan élnek mérgező párkapcsolatban úgy, hogy eszük ágában sincs szabadulni belőle, mert szerintük ez teljesen normális. Ezek alapján szerintem egyáltalán nem szomorú dolog csonka családban élni, sőt, ezerszer jobb, mint egy olyan házaspár gyerekeként, akik csak kényszerből vannak még együtt.

A csonka családnál sokkal rosszabb az, amikor a szülők együtt maradnak, mert az biztos jó a gyereknek, de folyamatosan veszekednek, fúrják egymást, a gyerek meg azt látja, hogy ilyen egy párkapcsolat. Biztos recept arra, hogy szerencsétlennek pocsék kapcsolatai legyenek a jövőben. Nem mer majd kilépni egy rossz kapcsolatból, vagy épp ő maga lesz bántalmazó - hiszen ezt látta otthon.

És minél több gyerek nő fel a rossz példát látva, annál több rossz párkapcsolati mintákkal rendelkező felnőtt lesz.

Ha a szülők elválnak, legalább megtanulja, hogy nem kell feleslegesen tűrni, és mártírt se kell játszani