Tényleg rossz szülők lennénk amiért poénosan azt mondtuk,hogy háromból kettő sikerült?

Meg merem kockáztatni, ha a nővéred nem rak helyre, fel sem tűnik neked, hogy ez a beszólás durva volt, ergo, ki tudja, mennyi viccnek álcázott beszólásotok volt az évek alatt. Én a helyedben reménykednék, hogy a fiam, ha ezt hallotta, túl tud lépni rajta, és nem vésődik be neki egy életre, hogy ő nem sikerült olyan jól.

Az utolsó rátapintott a lényegre.

Pont 21 évesen volt az az időszak, amikor halálosan be voltam rezelve attól, hogy sosem lesz belőlem semmi és örökre sikertelen leszek, majdnem minden nap álomba zokogtam magam emiatt. Egy ilyen beszólás a szüleimtől teljesen a depresszió legmélyére taszított volna. Szülőként szembeköpném magam, ha ilyet mondanék a gyerekemnek. Már attól rosszul vagyok, hogy elolvastam a kérdésedet. Azért az sem akkora büszkeség, hogy a 16 éves gimnazista gyerekeket már elküldted dolgozni. Szerencse, hogy legalább egy értelmes szülő van a családban (a nővéred), mert ez siralmas. Gondolom folyamatosan megalázzátok a gyereket, csak nektek erről fogalmatok sincs, mert hahaha mi csak viccelődünk.... hányinger.

Én a 21 éves fiatokkal egy cipőben járok. 22 éves vagyok, nekem is két idősebb testvérem van, egy ikerpár, 26 évesek. Középiskola után mindketten egyetemre mentek, és mindketten bejutottak arra az szakra, ahová kb. általános iskola óta készültek. Én még az érettségi évében sem tudtam, mi akarok lenni, nem éreztem magam semmihez elég jónak és elkötelezettnek ahhoz, hogy egy életen át az legyen majd a hivatásom. Felvételinél megjelöltem 3 tök eltérő szakot, igazából mind a három érdekelt, gondoltam, lesz ami lesz. Felvettek az egyikre, ami az óvodapedagógia volt, el is kezdtem, próbáltam minél jobban teljesíteni, de a gyakorlati órákon rájöttem, hogy sajnos nekem ehhez nincs türelmem és tehetségem, és a gyerekekkel egyáltalán nem találom a közös hangot, ezért egy év után kiléptem, és jelentkeztem egy másik szakra. Közben a testvéreim már lediplomáztak és munkába álltak. Nekem még van egy évem az egyetemből, sajnos csúszni fogok, mert nem sikerült konzulenst találnom. A szüleim gyakran mondogatják, hogy én csak az időt húzom, és mutogatnak a testvéreimre, hogy bezzeg ők, én pedig nagyon gyakran egy csődnek érzem magam, amiért nem felelek meg annyira az elvárásaiknak, mint a testvéreim. Mióta egyetemre járok, pánikbetegséggel küzdök, és a testvéreimmel sem olyan jó már a kapcsolatom, mint régebben. Ennek tudatában gondold át még egyszer, hogy tényleg vicces-e ilyeneket mondani a gyerekedről!

Remélem, akkor is heherészni fogtok, ha majd a legkisebb gyereketek Rátok se nyitja az ajtót, ha ez nálatok ez egy bevett dolog és nem egyszeri elszólás volt.

Ezért is írtam a 45-ös kommentben, hogy ha ez rendszeres és nem egyszeri elszólás. Mert egyszer-egyszer hagyján, de nem rendszeresen.

#48 más véselméhez semmi szükség támadólag fellépni.

a kérdező gyanúsan hallgat