Évek után még mindig rosszul érzem magam az anyám abortusza miatt. Hogy kellene állnom ehhez a témához?

Anyád abortuszához semmi közöd, én mondjuk nem is értem, hogy ez miért volt téma a gyerek előtt.

Egyébként ezt a témát már kiírtad, akkor is hasonló válaszokat kaptál. Legjobb lenne, ha leszakadnál a témáról, nem a te dolgod és az ítélkezés sem!

Lehet hogy anyádnak nem volt könnyű veled, már kicsinek is ideggyenge, nehéz eset voltál.

Ahogy most is írod, hogy depressziós vagy, öngyilkosság, stb. lehetett és lehet veled cirkusz éppen elég.

Az ilyesmi aztán nem csinál nagy kedvet egy következőhöz, az biztos.

Ha ez nálad öröklött, akkor anyád felelősségteljes döntést hozott azzal, hogy nem szaporítja a nyomorúságot.

Viszont ha a másik gyerek véletlenül normálisra sikeredett volna, akkor nem valószínű, hogy téged pátyolgatott volna.

"En sem voltam tervezett gyerek, de engem meg akart tartani. Bar az apám bosszúból mondogatta, hogy ez nem így volt, de annak semmit nem hiszek el. "

Pedig most már majdnem biztos, hogy voltak veled ab kísérletei - csak nem sikerült... Az öngyi. kísérleted is erre vezethető vissza. "En soha nem leszek terhes" - miért? A pszichológus nem segített? próbáld meg a Hellinger családállítást - az ezt a gubancot, hogy most látszólag azért szenvedsz, mert anyád ab.t végzett - ezt pont ki tudja oldani. Ez ugyanis a felmenők terhének a cipelését jelenti - amit pedig le kell rakni, mert nem tudod visszamenőleg megoldani! Feleslegesen szenvedsz!!! Erre van a családállítás - és tapasztaltból tudom, működik.

Én megértelek, és akik azt írják, hogy "semmi közöd" ehhez, azokra meg ne hallgass. Hogyne lenne, mégiscsak a te anyukád, meg a te meg nem született testvéred...

Az én anyukámnak is volt egy abortusza, és én sem tudok napirendre térni felette. Előttem titkolták, de a sógornője részegen kibeszélte nekem gyerekkoromban... lehettem olyan 10-12 éves. Nem volt különösebben érzelemdús kapcsolatom a szüleimmel, nálunk ilyenről lehetetlen volt otthon beszélni, senkivel nem tudtam beszélni róla.

Évekig azon gondolkodtam gyerekként, hogy miért vetették el azt a gyereket, és miért tartottak meg engem meg a húgomat. Mi lett volna, ha őt tartják meg, és a húgomat vetetik el? Mi lenne, ha hárman lennénk: Fiú lett volna vagy lány? Jó testvérek lennénk? Szóval nem hagyott nyugodni.

Aztán anyám meghalt, mielőtt felnőttem volna, és soha nem beszéltünk erről. Szerintem ezért nem tudtam végül feldolgozni, mostanáig sem.

Te nem tudsz erről beszélni anyukáddal? Lehet, hogy jót tenne, ha vagytok olyan kapcsolatban.

"Kell annál nagyobb szerencsétlenség, hogy már eleve meg sem születhetsz?"

Pl. nem kívánt gyermekként megszületni és élni sokkal nagyobb szerencsétlenség, szerintem. Ha valóban igaz, hogy te sem tervezett gyerek vagy és valaki felvetése szerint igazából nem is akart, akkor pont te vagy az élő példa arra, hogy sokkal rosszabb ilyen mentális problémákkal létezni. Mert gondolom, hogy ez neked nem egy kellemes állapot.

"Lehet, hogy egy testvér meg tudta volna akadályozni a tervezett ongyilkossagomat..."

Ezt most nem értem. Valaki/valami csak megakadályozta, ha itt vagy, nem?

"az abortusz egy rutinműtétként van kezelve"

Mert tulajdonképpen ma már az, orvosi szempontból. Nyilván elítélem azt, aki fogamzásgátlás helyett használja és 2-3 havonta jár ab-ra. De nagyon sok esetben ez a jó/jobb döntés. Édesanyáddal beszéltél már arról, hogy miért döntött úgy? Sokmindent helyre tehetne ezzel kapcsolatban.

Szerintem meg szimplán keresed az újab témát, okot amire ráfoghatod a depressziódat.

Amibe bele lovalhatod magad, és sajnáltathatod magad.

Bocs ez a véleményem.

Megéltem már sok mély hullámot, nem egy depressziót, voltak pánikrohamjaim is, mindegyikünk csak sajnáltatja magát és figyelemre vágyik.

Amíg ezt nem érted meg, nem fogadsz el és zársz le dolgokat sosem fog eljönni a változás.

Annyi de annyi időt energiát veszel el magadtól, annyi szép értelmes dolog van a világban, az életben.

Annyi hazsnos dolgot tehetnél az önsajnálaton kívűl. Pláne ha még lenne igazi oka, de nincs. Mert olyasmiért sajnáltatod magad amit nem is neked kellett átélned, meghoznod a döntést.