Egy szülõ kudarcot vallott, ha a felnõtt gyerekének nincsenek barátai?

Nem.

Nem.

Nem feltétlenül. De azért vannak olyan szülők akik egyenesen kerülik mások társaságát, szerintem ez a gyerek szociális kapcsolataira is kihat. Ismerősöm pl csak akkor megy játszó térre ha senki sincs ott, hogy még véletlenül se találkozzon más gyerekekkel a gyereke mert hogy mindenki milyen bunkó meg undok. Ennek eredménye képen a gyerek az oviban össze szedi a neki tetsző játékokat és el vonul egyedül a sarokba és senkivel sem hajlandó játszani vagy beszélni mert még az óvó néni is hülye meg bunkó

13. Velem is ugyanez volt, a régi barátnőm elüldözőtt mellőlem mindenkit, hogy csak vele legyek. Annak a kapcsolatnak szerencsére vége. :)

Nem. Bár itt mindenért a szülőre mutogatnak, nem a szülő hibája hogy egy felnőtt embernek nincs barátja.

Nem feltétlenül. Saját tapasztalat, nekem anyukám és apukám is nagyon közvetlen és barátkozós típus, van egész sok barátjuk. Én meg nem ilyen vagyok, amúgy általában kedves vagyok mindenkivel, de nem vagyok az a barátkozós típus. Kb 1 olyan ember sincs akire azt tudom mondani, hogy igazi barát, vagy akivel úgy beszélgetek, mint szüleim az ő barátaikkal. Nem az ő "hibájuk", hogy én ilyen vagyok, tőlük se ezt láttam soha. Ez van. 22 vagyok, lehetnék másmilyen, barátkozhatnék ha akarnék de úgy isten igazából nem akarok. Szerintem egy felnőtt embernek ilyenekért felesleges a szüleit hibáztatni, bármikor változtathat bárki az életén, ha tényleg akar.

Az függ a körülményektől is, meg sok más mindentől. Ez akkor a szülő hibája ha ő túlságosan óvta mindentől a gyerekét és soha sem engedte el sehova még akkor sem amikor már majdnem felnőtt volt. Ha régen voltak barátai de felnőtt korára egy sem maradt mert így alakult az élet az egyáltalán nem a szülő hibája. Az lehet a gyerek hibája hogy nem barátkozik, nem megy olyan társaságba ahol számára megfelelő emberekkel tudna barátkozni stb... Van akinek a párja tehet erről. Írta valaki hogy az ismerősének a barátnője tehet az egészről, ilyenbe nekem is volt részem, volt olyan barátnőm aki tett arról hogy nekem ne legyenek barátaim csak azért mert fájt neki hogy hozzám jöttek állandóan, hozzá meg senki és neki ez nagyon nem tetszett. Pedig az kicsit sem esett le neki hogy vele is ugyanúgy barátkoztak a barátaim barátnői keresték a társaságát próbáltak vele barátkozni, de semmi eredmény nem volt.

A mi családunkban van egy bizonyos szintű autista vonás, anyám is ezzel él, én is, mindkettőnk szociális élete sz@r, de Édesanyámnál soha rosszabbat, a lehetőségeihez képest mindent megtett, hogy jó életem legyen