Babát várok, de nem szólok a szüleimnek. Töröljem is őket Facebookról vagy hadd tudják meg onnan?

Mi bár letiltottuk volna apósomat időben... Én 5 év alatt soha nem beszéltem vele (pedig ismerősöm volt a Facebookon), a férjem neki évente 2x írt egy boldog születésnapot, meg egy boldog karácsonyt üzit, miután megszületett a gyerek, folyamatosan valótlan dolgokat írt a képek alá, hogy az ismerősei azt higyjék milyen jó nagypapa.

"Jajj, de szeretlek kisunokám, bár újra láthatnálak, de apád nem enged " (nem elég, hogy soha nem találkoztak a 2,5 év alatt, de nem is a férjemen múlt)

"Majd a papa megtanít biciklizni"

"Küldtem neked egy szép cipőt, remélem odaadta apád" (Soha egy szelet csokit se küldött neki)

Ha újracsinálhatnám biztos, hogy kitörölném az ismerőseim közül, hogy ne tudjon hozzászólni a képeimhez, mert rohadt kellemetlen faggatásokat eredményezett az ismerőseinkkel, hogy mi miért is vagyunk ilyen szemetek a gyerek nagyapjával, miért nem a gyerek érdekeit nézzük, hát szereti, stb.

Talán még az is előfordulhat, hogy MEGVÁLTOZIK A SZEMÉLYISÉGÜK...?! (Mármint pozitív irányba - előre sok mindent nem lehet tudni.)

Legfeljebb Te fogod zokon venni az erősen tolakodónak tűnő jó szándékukat - ez viszont már egy másik fejezet lehet.

Ui: milyen kapcsolata volt a szüleidnek a szüleikkel/hogyan viszonyultak egymáshoz? (Bert Hellinger féle családállítás segíthet ezeken a zavarodott szituációkon is akár. Persze nyilván nem olcsó megoldás.)

Egyébként ha zavartalan magánéletet szeretnél ne a Facebookra posztolj az eletedrol.

Én se tartom a családommal a kapcsolatot, messze is költöztünk, két gyerekem van úton a harmadik és soha nem éreztem kényszert hogy Facebookra posztoljak róluk. A közeli barátoknak illetve akiket érdekelt és kertek, nekik küldtem. És hidd el nekik is elég volt kéthavonta 3-4 kép.

Tudom, az első gyerek születésénél nekem is újra előjöttek a családommal kapcsolatos mindenféle érzések... Légy magadhoz őszinte, a gyerek nem a bizonyítás eszköze! Én megtaláltam a lelki bekem a saját családomban, hálás vagyok érte!

Sajnos teljesen megértem a gondodat. Nálam is ugyanez a helyzet az édesanyám és köztem, a családomból egyedül apámmal tartom a kapcsolatot. Bár még nem vagyok terhes, azt tudom, hogy ha jön majd nálunk a baba én egyáltalán nem szeretném, hogy bármilyen formában részt vegyen majd a anyám és a családom (apámat leszámítva) a gyermekem életében,mert tudom, hogy milyen a személyiségük és nem akarom a saját gyerekemet ugyanannak kitenni, amit én átéltem.

És sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy az emberek nagy része nem érti meg, és nem is fogadja el, ha a gyerek megszakitja a kapcsolatát a szüleivel, családjával.

Nekem az a terv, hogy ha várandós leszek, akkor elküldöm neki üzenetben a hírt és ennyi. Facebook-on már most úgy van beállítva, hogy ne láthassa a dolgaimat. Ha üzenetben pedig válaszolna, akkor elolvasnám és max nem reagálnék rá.

Én már az alapokat sem értem.

Ha ennyire utálod őket, miért vetted fel őket "ismerősnek" a Facebookon?

#27

Ezt én sem értem. Nálunk nem utál senki senkit, még sincs a rokonság az ismerősök között. Senki! De van egy külön zárt csoport "XY család" elnevezéssel, ahol tartjuk egymással a kapcsolatot és családi eseményeket beszélünk meg. Ebben benne vannak a szülők, testvérek, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik.

Nekem apámmal van ilyen kapcsolat, 15 éve nem beszélünk, de Facebookon bejelölt. Soha nem ír rám, csak néha eszébe jut boldog karácsonyt kívánni, de azt sem minden évben.

Én nem törlöm le, bármilyen életesemény van, hadd lássa. Azt kezd az információval, amit akar. Én proaktívan nem közlök vele semmit, de nem is tiltom, meg titkolózom előtte. Tudod, miért? Mert számomra tényleg semleges, hogy tudja vagy nem. Nem érdekel, olyan, mint a szülőfalumban a 10. szomszéd, ismerősöm ő is, ha érdekli, megnézi, ha nem, meg nem.

Lehet azért vette fel őket ismerősnek mert ha nem akkor kitört volna a háború, sajnos pont az ilyen emberek akadnak fent ilyen dolgokon, akik amúgy le se sz .rják az embert, de ha facen nem fogadod el nekik áll feljebb. Nekem volt egy régi évfolyamtársam aki képes volt üzenetet írni hogy miért töröltem ki az ismerőseim közül mikor hónapokkal azelőtt az utcán elfordította a fejét mintha nem látna, csak hogy ne kelljen köszönni...

Amúgy én már csak azért sem tiltanám le őket hogy lássák, a viselkedésükkel azt érték el, hogy számodra nem jelentenek már semmit. Nekem a kérdésből az jön le hogy te próbálkoztál, mentél hozzájuk, ők voltak azok akik nem kerestek. Akit ennyire nem érdekel a saját gyereke az meg is érdemli hogy facebook posztból tudja meg hogy "unokája" született. A babához amúgy gratulálok :)