Három középiskolásnál ha az egyik gyereket meghívják Sevillába, mert csak ö beszél spanyolul, akkor el lehet engedni vagy úgy kell gondolkodni, hogy vagy midenki megy vagy senki se?

"ha egy 17 éves már Sevillát kapja ajándékba, a kevesebbet már nem fogja tudni becsülni."

már bocs, de ez egy igazi proli megközelítés... Nem tudom, milyenek a szülők, de akkor ők rontottak el valamit (de qrvára!!!!) a nevelésnél, ha ilyesmi egyáltalán felmerül bennük!

Kérdező #28: „a fenekük alá lett téve, nem dolgoztak meg érte, nem fogják tudni èrtèkelni a kevesebbet.” Kik a mit? A nyelvtanuló nyilván tudja értékelni, mert ő dolgozott érte, ld. #2 „Annyira büszke arra, hogy az egyik gyerek saját pénzbõl, önszorgalommal tanult meg spanyolul” A másik két testvérnek ekkor a fenek alá lenne téve az utazás. Annyira azért nem egysíkúak az emberek – a gyerekek sem – hogy egy ilyen út után el legyenek kapatva.

A spanyolos testvér helyzetébe belegondolva: Ha én tudnám, hogy a rokon csak engem és a nyelvtudás miatt hívott, akkor ugyan nem háborognék a testvéreim ellen – ha végül a rokon vagy a szüleim költségére ők is jönnének –, de kissé neheztelnék rájuk és a szüleimre, hogy a magamnak kikapart gesztenyéből nekik is adni kell, amikor ők is kaparhattak volna. Hovatovább, ha a kintlétemet kissé is hátráltatnák (pl. menjünk múzeumba a színház helyett, mert ők nem tudnak spanyolul), akkor kimondottan fel lenne b@szva az agyam, és akkor már ki is tölteném a dühömet rajtuk, mert akkor tényleg meg lennék lopva.

Persze, inkább menjenek a testvérek is ahelyett, hogy a spanyolos ne jusson ki, de azért b@szódjon már meg ez a két f@sszopó szülő is ilyen hozzáállással. A rokon helyében – ha ő fizeti a spanyolos cehjét – a szülőkkel fizettetném a másik kettőt.

Ekkora fasságot!

Én is voltam kint (négyen vagyunk unokatesók) egyedül az akkori nyugatnémetországi rokonaimnál (1980-ban). 2 hétig tejben-vajban fürösztöttek:) Akkor azért engem hívtak meg, mert amikor Magyarországon voltak látogatóban, velem melegedtek össze legjobban (nem mellesleg akkor már jól álltam a német tanulással).

Nálunk nagymamám koordinálta ezt a rokonizálást, de eszébe sem jutott, hogy vagy megy mind a 4 unokája, vagy egy sem (az ő testvéréék hívtak meg).

Aztán rá 2 évre meghívták a húgomat, rá 3 évre a kisebbik unokahúgomat. A 4. unokatesóm pedig amikor Franciaországból utazott Magyarországra haza vonattal, őt akkor hívták meg magukhoz két hétre.

Mind a négyen sorra kerültünk egyszer:)

"ha egy 17 éves már Sevillát kapja ajándékba, a kevesebbet már nem fogja tudni becsülni."

És ha a 15 meg a 16 éves is megkapja, akkor ez már nem szempont?