Hogy reagálnál, ha azt észlelnéd, hogy gyereketek fokozatosan leépíti veletek a kapcsolatot?
Egyenlőre elméleti kérdés, van pár évem még addig, hogy ez megtörténjen.
Egyetemista, azt tapasztalod, hogy egyre kevesebbszer jön haza, és egyre kevésbé kell a támogatás tőled. Ezzel párhuzamosan, minél kevesebbet kell segítened, annál kevesebbszer keres téged. Saját bevallásod szerint mindent megadtál neki, de ez valójában csak az anyagiakat takarja. Soha nem volt tényleg jó a kapcsolatod vele.
Mit éreznél, ha fokozatosan leépítene, készülne megszakítani a kapcsolatot veled?
Ha csak az anyagiakat jelenti, és valaki így gondolkodik, akkor valóban soha semmit sem adott a gyermekének, sose nevelte, segítette igazán, mert nem volt hozzá tudása, önismerete.
Szóval ha én ilyen szülő lennék, akkor meglepődnék, mert nem látnám az egyértelmű összefüggéseket, és azt hinném jó szülő voltam, közben sose voltam társa a gyermekemnek.
Itt nem a sértődöttségen van a hangsúly...
Csak hogy enyhébb dolgokat említsek, apám évekig ivott, anyám pedig mindig apámnak adott igazat, ha összevesztem apámmal, abból adódóan, hogy anyámat akartam megvédeni... Most meg azért van elnézve apám összes húzása, mert már nagy szó, hogy nem alkoholista...
Valljuk be ez az anyagi támogatásos téma nem egyszerű helyzet, ha az embernek mellette nincs jó kapcsolata a szüleivel.
Az a baj, hogy nyilván itt mindenki óvodás kora óta diákmunkázik és saját házat vesz 20 évesen önerőből, de a valóságban ha valakinek teljesen megszakítják a támogatását akkor az 10-20 évre is vissza vetheti őt az életben.
Na meg tegyük hozzá, sok szülő vissza is él az anyagi rászorultsággal, és sakkban tartja vele a saját gyerekét.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!