Fiú vagyok és van egy legjobb fiú barátom(hívjuk Ádámnan). Jelenleg én 20 vagyok ő 21 és 17-8 éve ismerjük egymást. Nagyon hamar nagyon szoros kapocs volt köztünk és ahogy telik az idő egyre szorosabb. Az összes emlékem hozzá fűződik és mindig is együtt csináltunk mindent. Én anyammal élek apám kint lakik németországba és egész életembe max 2× láttam. Egy 2 szobás lakásba élünk. Ádám most augusztus közepe óta hozzánkköltözött több okból is. Így mégtöbbet vagyunk együtt. Anya a vírus miatt itthon dolgozik február óta meg fél a vírustól különböző egészségügyi problémái miatt. Mi Ádámmal kb minden éjszaka ejféltől 2-3ig kimegyünk egy kicsit sétálni a városba és tök hangulatos este az egész meg egy ember sincs. Amit anyám tud mert kb hajnali 4 ig fent szokott lenni. Itt az a baj hogy anyámmal elkezdtem az utobbi időben veszekedni ami eddig sose volt. De ezt is akkor szokta ha pl Ádam nincs itthon, amikor elmegy dolgozni vagy ha este zuhanyzik én meg csinálom a vacsorát a konyhába hármunknak. Mindig olyanokat vág a fejemhez hogy nem normális hogy csak barátság néven ilyen közvetlenek vagyunk egymáshoz meg mindig eljárkálunk éjszaka. Meg az is szokta mondani hogy akkor miért nem húztúk szét az ágyakat(mindig is olyan volt az ágyom hogy két egyszemélyes összetolva). Meg Ádám hétközbe napi 4 órát dolgozik amikor nincs itthon és mindig amikor hazaér megölelem. Meg anyám már azt is elkezdte mondogatni hogy mondjam el hogy együtt vagyok Ádmmál és hogy ő elfogadja de mondjam már el. Ádám erre csak azt mondja hogy hagyjam hogy elmenjen a fülem mellett és ne érdekeljen de engem már nagyon zavar és anyámal meg nem lehet megbeszélni. Mindig azt mondja hogy olyan téren is biztos hogy van köztünk valami. Meghogy úgy nézek Ádámra ahogy senki másra sem amit meg nem értek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!