Gyerekesek! Ha választhatnátok, újra vállalnátok gyereket?

26-os vagyok. Még valamit hozzáfűznék az általam leírtakhoz. Kicsit furán fog "hangzani",de ez az igazság. A gyerekem 2 éves volt,amikor spirál mellett előjöttek újra a tünetek. Teszteltem és pozitív lett. Nem éreztem azt az örömöt amit kellett volna. Aztán teltek a napok és valahogy úgy tudatosúlt bennem,hogy ott van oké ,ez kb.2-3 nap volt,amíg az időpontom elérkezését vártam a nőgyógyászomnál. Fogadott,megultrahangozott,láttam a pöttyöt,hallottam a szivét. Kérdeztem a dokitol milyen kimenetele lehet a dolognak. Ő elérzékenyűltebben ,mint én,közölte,hogy telibe a spirálon tapadt meg így az esélyei 5-8% arra is,hogy megmarad és arra is,hogy egészséges lesz. Felvázolta,hogy a spirál csonkolhatja kezét-lábát,ha a fejébe nő bele akkor fogyatékos lehet . Ok,ezt summáztam,kértem róla a papírt és mentem kérvényezni az abortuszt. Ott amíg nem erőszakolhattam a nőre a papíromat úgy beszélt velem mint egy álattal,egy senkiházi kis tini ribivel(23 voltam,kinéztem kb. 17-nek)

Amikor tudatosúlt benne az olvasottak alapján,hogy mi a helyzet,normális lett. Na ugyanezt a műtőben is eljátszották "inkább a tanulásra kellett volna koncerntrálni a b.szás helyett és akkor nem lenne ez" megjegyzéssel. Akkor sírva fakadtam.

Addigra kicsit bántam már az abortuszt a 2 évesemre néztem és azt gondoltam ő is ilyen kis frankó gyerek lehetne,ő jött hozzánk,ártatlan,tehetetlen,én pedig megölöm. De nem volt az igazi a ragaszkodás. Amikor túl lettem rajta,ez most csúnyán hangzik,de örültem. Örültem,hogy ő nem lesz,mert azt éreztem nem tudnám úgy szeretni mint az elsőt. Nem volt bennem az a kötődés mint amikor az első terhesség pozitív tesztjét megláttam.Sajnáltam,mert "mehetett volna" olyan helyre ahol nagyon várják,de ez van. Azóta halottak napján megemlékezek Róla,gyújtok egy gyertyát érte,de még mindig nem bánom,hogy nem született meg. Ez az érzés hosszú évekig bántott,beszéltem szüleimmel is,elmondtam nekik. Azt mondták biztos megszerettem volna ugyanúgy,de nem...nem érzem ezt. Akkor már az elején is úgy örültem volna neki. Bocsánat az offolásért,csak leírtam,hogy van ilyen is,amikor nem akarjuk és nem betegség miatt,hanem egyéb dolgok miatt.