Gyerekesek! Ha választhatnátok, újra vállalnátok gyereket?
válasza:#20
Nincs macskám, nem is lehet allergia miatt. :)
Értem hogy nem szar mindenkinek, de bármikor szar lehet bárkinek. Ez az amire nem vágyok.
¯\_(ツ)_/¯
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki válaszolt.
A kérdést azért tettem fel, mert nagy dilemmában vagyok magammal is, elég ambivalensek az érzelmeim.
26éves nő vagyok, aki cukorbeteg és pajzsmirigyes. A mindennapokban ezzel nem sok problémám van, a pm-et kezeljük, a cukromra pedig nagyon odafigyelek.
Azonban a dokim azt mondta múlt héten, hogyha gyerekvállaláson gondolkozok, akkor azt még 30éves korom előtt ajánlaná, akkor lenne a legbiztonságosabb.
Én még azt érzem, hogy nem akarok gyereket, de hogy teljesen őszinte legyek, abban sem vagyok biztos, hogy később akarni fogom.
De mellette pedig nem szeretném, hogy később megbánjam, ha mégsem lesz egy kisgyerekem.
Félek feladni a szabadságomat, az életemet. Imádom, hogy ilyen nyugis, jól megvagyunk a párommal és a kutyánkkal, majdhogynem tökéletes minden (az egészséget leszámítva, ami a legfontosabb lenne.)
Anyagilag úgy állunk, hogy 3-5éven belül meglesz a tehermentes házunk, és stabil (jól)megélhetés.
Nagy igényeim nincsenek amúgy az életben, csak szeressem azt csinálni, ami a mindennapjaimat kitölti.
Munkánkból adódóan mi megtehetnénk, hogy évente 1-2x 1hónapra is elmenjünk utazni, és erre hatalmas igénye van mindkettőnknek, jelenleg is erre költjük el minden plusz pénzünket.
Szóval nem tudom. Mert ezt nem akarnám feladni egy gyerek kedvéért, azonban sokszor elképzelem (és észre sem veszem), hogy ott van a kislányunk és én segítek neki a leckében, viszem ide-oda és ő a mi boldogságunk.
Másrészről azonban én is egy szar családból jöttem, és a testvéreim is mind szar szülők (ők tényleg azok, akiknek sosem kellett volna gyereket vállalniuk). És félek, hogy én is olyan lennék. Másrészről, meg ha látom, hogy ők mennyire elbassz*k, akkor talán én jobban csinálnám. De mi van, ha csak kívülről vagyok ilyen okos?
Szóval rendesen össze vagyok zavarodva.
Ja, és a másik, hogy 0 segítségünk lenne, én anyámmal nem beszélek, párom szülei pedig irtó messzire laknak tőlünk, és apám is 1óra kocsiútnyira lakik.
Nem tudom, hogy az első 2-3 évet hogy tudnám átvészelni (az utána következő időszaktól nem félek, de ettől borzalmasan).
Nézzétek el, ha kicsit kusza lett az írásom, remélem lesz, aki elolvassa és válaszol rá.
válasza:
válasza:Mintha magamat olvastam volna, teljesen ugyanezek az érzések.
A párod hogy van ezzel, ő szeretne gyereket?
Ő is hasonlóan van, mint én.
Nagyon kötötte az ebet a karohoz, hogy egy gyerek legalább legyen.
Aztán pár hónapja benyogte, hogy lehet igazam van, és mégsem kéne gyerek...ugyanazok az okok miatt, amit írtam.
Nálatok hogy van? O mit szeretne?
válasza:Ha újra kezdeném az akkori életemmel és életkorommal, akkor is ugyanígy tennék és ugyanezt a gyereket szeretném,akit szültem. Hihetetlen szuper kis személyisége van. 16 éves és imádom.
De a másik. Sokan csesztetnek,hogy még egy gyerek. 38 éves vagyok,ugye már "szabadon"jövök-megyek,akkor amikor kedvem tartja. Oda,ahova akarok. Az,hogy én a mostani életünket/életemet egy babával+pelenka+babahordozó+babakocsi+minden felszerelés éljem ,előre tervezve az utolsó fingást is,ami a babához igazodik,húzni-vonni még a boltba is stb...hát neeeem . Biztos nem indulnék neki most már.Ha én úgy döntök,hogy vasárnap annyi az össz dolgom,hogy tv-zek,filmezek,akkor annyi,nem kell síró babához szaladnom,nem kell a hisztiző 3 évest a jászótérre levinnem azért,hogy 3 perc múlva azért hisztizzen,h.haza akar menni..😑 Nem-nem
válasza:Kedves Kérdező!
Ugyan az én esetem nem hasonlít a tiédhez, csak annyiban, hogy magam is IRes vagyok.
A lányom egyke, mert két éves korában elhagytam az apját. Sokáig szerettem volna neki testvért, de nem találtam társat, csak majd' tíz évvel később.
Most már nem szeretnék, és több ok miatt. Egyenként talán egyik sem katasztrófa, de egymás mellett nálam eldöntötték a kérdést.
1. A párom tíz évvel idősebb. A gyermekei már nagykorúak. Kizártnak tartom, hogy akarna, esetleg az én kedvemért menne bele.
2. A lányom már felsős. Előről kezdeni a bölcsis-ovis időszakot... hát én már nem érzem rá a csít. A babázás nem rettent vissza, ami utána jön, az állandó betegácsik, a kollégák rosszallása a hiányzások miat...
3. Menet közben kiderült hogy IRes vagyok magam is. Ugyan nem vagyok még 40, de szerintem évekbe kerülne belém kalapálni egy gyereket kezelésekkel, inszemekkel, lombikkal. Mire sikerülne, kiöregednénk.
4. A legfontosabb, ami szerintem üti a másik hármat, hogy apai ágon van egy olyan mentális betegség, ami szerintem genetikai. Ketten is vannak a családban, egyik az öcsém, másik az első unokatestvérem. Mindkettejüket a lányom születése után ismertem meg (hát igen, az apai ág nem nagyon összetartó nálunk). Nagyon sok rágódás után arra jutottam, hogy nem szeretném, ha csak a legenyhébb formában is, de ne legyen egészséges a gyerekem.
Így marad a lányom egyke.
válasza:Nem tudom mi értelme van most itt másokat győzködni..ostoba dolog utolsó.Mindenki máshogy látja a világot, és igen a gyerekvállalással is járnak nehézségek , főleg ha özvegyen maradt valaki 3 gyerekkel, mint ahogy a neked válaszoló teljesen normálisan leírta,te meg elkezdtél személyeskedni és sértegetni őt..
A kérdésre: nem bántam meg szerencsére, de ebben azért nagy szerepe van , hogy nagyon jó emberek lettek a gyerekeim (nem csak szerintem) ,jó a kapcsolatunk , nem lettek bűnözők,pszichopaták, narkósok stb. Vannak dolgok, amiket nem feltétlenül lehet neveléssel kivédeni sajnos.
Illetve szégyen vagy sem, ha súlyos beteg, értelmi fogyatékos lett volna az első ,biztos nem vállalunk többet és azt az egyet is megbántam volna.
válasza: válasza:24-es vagyok. Nálunk is változó a férjem kedve is, de ő talán egy fokkal jobban akar.
Most már bennem is érik, hogy inkább szeretnék, mint nem, illetve jobban eltudom képzelni, hogy legyen 1, mint azt, hogy egyáltalán ne legyen. De nem véletlenül nincs még, nagyon megijeszt, hogy nem fogom szeretni az anyaságot és azt már nem lehet visszacsinálni.
Én most "gyerek előtti" bakancslistát írtam, hogy miket szeretnék megtenni még a gyerek előtt. Hova szeretnék elutazni, milyen egzisztenciális hátteret akarok. Ez utóbbi pl. saját házat takar (az már pipa), 6 órás munkaidőt, lehetőleg vállalkozásként (ezt a diplomáim lehetővé teszik, de még nincs kiépítve) és annyi anyagi biztonságot, hogy a férjemmel kettesben is eltudjunk majd menni kikapcsolódni rendszeresen, a gyerek programok mellett. (nálam ez hetente egy vacsora/mozi/akármi, 3 havonta 1 hétvége, évente egy 1 hetes utazás)
Nálunk sincsenek megbízható nagyszülők, így nekem is fontos, hogy megtudjak fizetni egy embert, aki vigyáz a gyerekre, ha szükséges.
Illetve 8 órás alkalmazotti gürizés mellett gyerekkel, a barátnőimen látom, hogy állandó rohanás az élet, és ezt pedig nem akarom.
Hát nálunk most ez a helyzet, de tényleg döbbenet volt olvasni, hogy más is megéli ugyanazt, mint én. Természetesen a belső félelmeim, szorongásaim, hogy nem leszek elég jó, nem fogom szeretni folyamatosan jelen vannak, bízom abban, és dolgozom is rajta, hogy mire a "bakancslistám" végére érek, azok is oldódnak. Többek között nekem érv a gyerek mellett, hogy roppant személyiségformáló hatású, és biztos, hogy a gyengeségeimre fog rámutatni, amit szívesen fejlesztek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!