Van felelőssége a szülőnek abban hogy a gyereke nem repül ki a családi fészekből és nem alapít családot?

Aki nem megy el otthonról, annak oka van. És nem azért, mert kényelmes a "mamahotel".

Elég nagy szopás fiatal felnőttnek lenni 2020 ban

13/14

Igen, sok esetben oka van. Irtam is, hogy az anyagiak is nehezitik a dolgot. De ettől még vannak azok akik indokolatlanul sokàig élősködnek szüleiken. Jelzem ez mind a két fél felelőssége.

Magyarországon az amerikai minta a divat, hogy a gyerek betölti a 18-at, akkor mehet Isten hírével, aki meg otthon szeretne maradni az életképtelen, vagy "mamahoteles". A felnövekvő generációk ezt kapják etalonként egymástól, ezért ezt szajkózzák és bélyegzik meg egymást.

A mediterrán országokban viszont az az elfogadott, ha a családok együtt maradnak, egymás alatt, felett, mellett építkeznek, együtt élnek és mivel ők ezt a formát látják mindenütt, nekik ez a természetes.

Azon aztán ellehet gondolkozni, hogy melyik tűnik boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak egy olasz, görög család, vagy egy magyar?

Szerintem az két külön dolog, hogy a szülői házban él, vagy a szülő nyakán él. Lehet valaki önálló, önellátó úgy is, hogy nem költözik el. Építhet a szülői házhoz saját birodalmat, vagy bármi. Lehet maradásra bíró ok, ha kihasználatlanul állna a 2 szintes ház az egyik szülő halála után, vagy bármi, onnan előnyösebb a munkahely megközelítése stb. De mikor kiszolgáltatja magát 30 évesen is, meg főzzön, mosson rá anyuka, az már elég nonszensz. Van aki életképes akkor is, ha nem költözik el, és van aki életképtelen akkor is ha a szüleivel él, pláne mi lenne vele külön.

Szerintem a leválást kell a szülőnek támogatnia, gyerekkorától készíteni rá, hogy mi lesz később. Nem 18-20-30 éves korában gondolkodni, hogy vajon mikor fog önálló lábra állni. Ezt fel kell építeni. Nem mindenkit a szülő ösztönöz, hogy maradjon mellette, van ahol a gyerek túl kényelmes, ha teher a szülőnek, akkor szóvá kell tenni, hogy most már önállósodhatna igazán. Támogatni kell a leválást. Nem az, hogy költözzön rögtön csak úgy bumm el, hanem hogy legyen egyre önállóbb, gondoljon a jövőjére, hogy milyen életet képzel el, milyen tervei vannak. Ha dolgozik, feltölti a hűtőt, nem otthon henyél, beszáll a kiadásokba, van saját normális élete, csak épp még nem költözött el, az szerintem nem probléma, egy ideig. Az, hogy valaki 50 évesen is kettesben él anyukájával, vagy a szüleivel, az viszont nagyon szomorú. De ott már valami bibi is lehet a fejekben, szociális téren.

Persze, hogy van. Anyám mindenbe beleszólt, dirigált, megszabta mit csináljak, stb... alig vártam, hogy elköltözzek otthonról.

Én a gyerekemet viszonylag békén hagyom, az alap elvárásokon kívül hagyom élni. Persze, hogy eszébe sincs elköltözni otthonról :-)