Hogyan tereljem el a gondolataimat?

Írtad, hogy nem szeretnél terápiára járni, ezért ilyet nem is javaslok, de ilyen irányú oldalakon, ahol pszichológusokat meg lehet erről kérdezni, e kérdést oda bemásolhatnád, tippeket adhatnak gyászfeldolgozás kapcsán.

Erre rá is kereshetsz a keresővel (gyászfeldolgozás)

Elnézést kérek, ha érdemben nem tudtam segíteni.

Elsősorban nagyon sajnalom e srészvétem!

Másodsorba ne hibáztasd magadat,ez sajnos egy olyan dolog amiről senki semntehet.

Nem voltam még ilyen helyzetben és nem is szeretnék lenni ezért se szeretném neked megmondani mit kéne tenned vagy mit sem,mert ezt mindenkinek magában kell feldolgoznia ami nem egyszeru.

De nezt az élet szép oldalat,ott a fiad,ott a párod,rajtuk keresztül probalj megnyugvást talalni,az életben ami örömöt ad:)egy másik baban nem gondolkodtok?hátha az segitenne neked:)

Kivanom hogy legyél nagyon boldog

Ne hibáztasd magad. Nekem a sógornőm az első három gyermekét évente szülte. Butaságot mond a nagynénéd.

Igazán feledés, talán egy új csöppség adna.

Részvétem!

Akkor fog ez az érzésed elmúlni, ha újra teherbe esel, kihordod és lesz egy egészséges kisbabád. Akivel majd a kisfiad tud játszani.

Sosem voltam én se hasonló helyzetben, de ja, azt tisztázni kell, hogy egy egyáltalán nem a te hibád, nem rajtad múlott, egy ilyesmi probléma millió meg egy ok miatt ki tud alakulni, nagyon sajnálatos, hogy neked becsúszott. Az orvostudomány se tud mindent megoldani. Az a tény, hogy a terhességek majd 70%-a vetéléssel végződik, mert a magzat valamilyen módon alkalmatlan az életre, csak nagy részt nem veszik észre a nők, mert csak úgy tűnik, mintha egy kicsit késett havi vérzéssel lökődött volna ki. A különbség nálad, hogy ott volt benned ennyi sok ideig, és csak a fals reményt keltegette.

Az az igazság, hogy a halál sajnos akármikor bekövetkezhet, minden előzmény nélkül, senkinek a hibája által, pusztán balszerencséből, ilyeneknél nem érdemes hibást keresni, gondolkozni azon, hogy mit tehettél volna jobban, megváltoztatni a dolgokat már nem tudod, és az élőkre kell koncentrálni. Ha nagyon akarsz a gyerekednek kis testvért, meg lehet próbálni belevágni újra, ha túl traumatizál az ötlet, azt is meg tudom érteni.

Kedves Kérdező!

Ez egy nagyon nehéz helyzet.

Aki ilyen helyzetben téged vádol, azt messze kerüld el, mert fogalma sincs semmiről!

A gyász, veszteség feldolgozása sosem könnyű, de egy elvesztett gyerek talán a legnehezebb. És az nem fog megvigasztalni, hogy az ilyen sajnos az élet velejárója - meg hasonlók.

Ahogy olvasom a soraidat, a pároddal tudsz erről beszélni, így együtt dolgozzátok ezt fel, és ez tök jó.

Esetleg olvass könyvet a gyászról - akár tankönyvet, az elég száraz, nem fog feltétlenül érzelmileg érinteni, megláthatod viszont a logikai oldalát és ha megérted, könnyebb feldolgozni, élhetőbbé tenni.

De ne engedd meghalni az érzelmeket, mert az életed folyamán még szükséged lesz rá, ez is része annak, hogy ember vagy.

Ami fontos: a gyász normális reakció ilyen esetben, és mindenki máshogyan dolgozza fel. Ne siettesd, éld meg és találd meg a kincsedet ebben. Mert van. Lehet, őrülten hangzik ez, de van. Könnyebb feldolgozni egy veszteséget, ha látod a célt, ahová azért tartasz, mert ez megtörtént az életedben. Ha tudod, hogy nem hiába történt. Ez lehet a kincs. "Konfliktus + semmi = probléma. Konfliktus + megoldás = fejlődés!"

Ismerek olyat, aki a saját gyásza, vesztesége feldolgozása közben lett önképzett "szakember", és ma másoknak is tud segíteni. Ő megtalálta a kincset, és segít másoknak is megtalálni, miközben együtt él a veszteséggel és a gyásszal. Egyszer el fogja tudni fogadni, hogy elvesztette, és nem jön vissza.

Találd meg a Te utadat, a Te kincsedet ebben. Szurkolok Neked!