Egyszerűen már hányingerem van a nevelőapámtól, szerintetek tűrjek tovább? Vagy nem lehet megváltoztatni?

Ezt a félévet kihagyom az egyetemen, leghamarabb februárban lesznek megint óráim. Én is tudtam, hogy szeretnék dolgozni most szeptembertől, de a covid miatt ilyesmit, hogy eladó a Zarában/Stradiban/Mangoban stb nem akartam, mert ennyire emberek között nem akartam lenni, meg ki tudja, mikor zár be újra minden... Ami még érdekelt volt, az a Telekomos állás, viszont oda nappali jogviszony kellett és előtte egy több hetes tréning... Anyának jött az ötlete, hogy dolgozzak a nevelőapám mellett. Úgyis ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben, így nem esek ki a ritmusból, jobban belelátok a dolgokban és neki is könnyebb lesz így a munka.

Anyukám férjéről azt kell tudni, hogy évek óta titkárnő nélkül dolgozik, mivel eddig bárkit felvett, mindenki felmondott 2-3 hónapon belül (a jobbak húzták fél évig, de annál tovább senki). Mivel minősíthetetlenül beszél mindenkivel, ha eldurran az agya (ami napjában 7-8 alkalommal megtörténik), a legkisebb dolog miatt ordít, csapkod, fenyegetőzik és magán kívül van. A legijesztőbb, hogy miután lenyugszik, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna... Mindenért más a hibás, mindig a másik a hülye. Úgy gondoltam, hogy tudom kezelni, mert itthon már így a karantén alatt egyre jobban bírtam, de ez, hogy lényegében 24 órát vele vagyok, nagyon sok. Olyan, mintha egy felnőtt testében élne egy dacos 3 éves. Semmit nem talál soha, legyen szó fontosabb iratokról, telefonszámról, vagy a telefonjáról, kocsikulcsáról. Bármiről. Olyankor velem ordít, hogy biztos én pakoltam el, csak annyira hülye vagyok, hogy elfelejtettem és hogy most direkt akarom rákenni. De volt olyan is, hogy állította, hogy én elloptam az ő telefonját (jelzem, nekem csúcskategóriás a telefonom, az övé közel sem az, tehát értelme sem lett volna ennek). Utána mikor megtaláltam a táskájában, csak röhögött.

Reggelente is mondom neki, hogy induljunk, mert elkésünk/vár az ügyfél/időpontra megyünk, akkor halál nyugodtan még reggelizget és öltözködik, utána meg egész délelőtt velem ordít, hogy miért nem szóltam, hogy neki ma annyi dolga van és el van csúszva az egész napja. Vagy pl. utál vezetni, ezért az esetek 95%-ában átadja nekem a kormányt. Mondtam, hogy oké, de akkor ő ne szóljon bele, hogy hogy vezetek, mennyivel megyek, mit csinálok. Jó jó jó, csak vezessek én (fél a saját kocsijától és a forgalomtól is). Ettől függetlenül még abba is beleszól, hogy hova teszem a kezem a kormányon, miért a kijelzőt figyelem és nem fordulok hátra, stb. 2 utcát nem tudok úgy menni, hogy valamiért ne szólaljon meg. Ha pedig lehúzódok, hogy jó, akkor cserélünk, akkor ordít, hogy na ne szórakozzak vele és ne húzzam az idejét, menjünk már.

És ezt összvissz 100 ezerért, azt is "jelképesen" kapom szerinte...

3 hete van ez, azóta napi szinten fejfájást kapok tőle. Anya meg örül, hogy végre nem őt fárasztja, nem az ő gondja.

Már beszéltem a férjével, hogy ne ordítson már úgy a legkisebb dolgokért, hogy zeng az egész épület. Olyankor röhög, meg hogy "jajj annyira nem is kiabált" és mikor már a kollégái/barátai szólnak ebbe bele, hogy dehogynem, akkor mondja, hogy jó, majd figyel, de semmi hatása. Meg hogy tudom, hogy ő ilyen és hamar eldurran az agya, de hogy utána megnyugszik. Ja, előtte meg elhord mindennek, lopással vádol és fenyegetőzik.

Tudom, hogy a későbbi főnököm is lehet ilyen, de más az, ha

-az embert normálisabban megfizetik

-tudja, hogy csak délután 4-ig kell elviselnie és utána csak másnap reggel látja újra (nem pedig még otthon is ugyanez várja)