Az normális, hogy anyám, ahányszor sírni lát, elkezd velem veszekedni?

Ha nagyon ideges vagyok, akkor az nálam sírásba jön ki. Meg persze ha rossz kedvem van. Bár már kiskorom óta bujkálok előle, nehogy sirni lásson, mert kicsapja a balhét, hogy mi a f**znak sirok, hogy lehetek ilyen gyenge nyomorék, szánalmas vagyok, és, hogy ha ő meglát sirni, akkor mennyire felidegesítem ezzel, hogy legszivesebben kib**zna.

Ugyan ez a helyzet azzal, ha rosszul vagyok, vagy fáj valamim. Ezekről se beszélhetek neki, mert csak lecsesz, ellenben, és folytob hallgassam a panaszait.