Ki hogyan élte meg a szülőktől való elköltözést?
Nem rég végeztem az egyetemmel, és most, szeptember elsején költöztem be az albérletbe. Most lesz pont egy hete a költözés, és azóta egy nyomasztó, magány és ürességérzés van rajtam, hogy nincsenek otthon a szüleim.
Ha hazaérek a munkából, vidékről, vagy akárhonnan, üres a ház, és nincs, aki várna otthon. Mindig az volt, hogy miután mindenki hazaért a suliból/munkából, mindenki elmondta, hogy milyen napja volt, mit csinált, vacsora, majd filmeztünk, beszélgettünk.
Vagy ha hétvégén mentem is bulizni a barátaimmal, akkor is az volt, hogy este elköszöntem tőlük, buliztam, majd hajnalban hazaértem, de 1-2 óra alvás után már megint láttam őket.
Jelenleg nincs párkapcsolatom, kb. fél éve ért véget, de jelenleg nem is ez hiányzik, vagy hogy bárki jó, csak legyen mellettem valaki a lakásban.
Egyszerűen tényleg az hiányolom, hogy nincsenek otthon a szüleim, és csak hétvégente tudok elmenni hozzájuk 1 órára.
Nekem azért nem teljesen egyedül kellett belevágnom, mert 19 évesen költöztem a páromhoz, ám egyik pillanatról a másikra elvesztettem a munkám, így az üres lakásban ültem napi 12 órákat, míg ő dolgozott. Hát nem mondom, hogy nem volt unalmas, viszont megtanultam rendesen takarítani, mosni, vasalni, virágokat gondoztam és a főzéssel, sütéssel is kísérleteztem. Otthon ezeket nem engedték gyakorlatilag, mert “úgyse lesz jó”, a porszívózás, felmosás volt a csúcs...
Kérdező, nem tudom, mennyire fér bele az idődbe, de egy kis állat szerintem is jó ötlet lehet. Ha nem tudsz neki nagy mozgásigényt biztosítani, de azért otthon vagy vele normális időtartamot, válassz egy szobacicát, nyuszit, rágcsálót, hüllőt, esetleg díszhalakat, nekik nem fontos az sem, hogy sokat velük légy.
Nem volt nehéz .
19 éves korom óta nemzetközi sofőr vagyok 21 éves koromig furgonnal dolgoztam 3-4 napig távol voltam valahol Európában utánna 2-3 nap itthon .
21 évesen azaz 1 éve néztem el kamionozni szintén nemzetközi 3 hetet úton vagyok 1 hetet itthon fél éve össze jött és vettem lakást jóban vagyok a szüleimmel élem az életem . Amikor furgonoztam akkor sem voltam többet itthon nem találkoztunk többet mint eddig . Így én nem éltem meg nehezen . Amikor furgonoztam nemzetköziben akkor sem volt semmi különös érzés vagy hiány imádtam azt a munkát is és a jelenlegit is hiába sok hátránya van én szeretem csinálni , ahogy édesapám mondja fizetett utazás / világ járás .
"bármit megadnék azért, hogy saját lakásom legyen te meg itt nyavajogsz"
- Nem tudom ki beszélt saját lakásról, ha jól látom mindenki albérletről írt.
Bár külön nem emlitettem, en sajat hazba költöztem, nem alberletbe.
De az erzes ugyanaz.
#9 voltam.
Már ne haragudj, de pedagógus létedre kötekedsz olyan emberekkel, akik egy szimpla, kulturáltan megfogalmazott kérdést fel mernek tenni egy ilyen célú oldalon?
Remélem, a diákjaidat is gorombán letorkolod, ha panaszkodni mernek, hogy még sosem voltak étteremben vagy tengerparton nyaralni, elvégre mások éheznek és a Balatonra sem jutnak el...
"nekem az albérlet is olyan, mint egy saját lakás"
- ha tanár vagy akkor megpróbálhatnál esetleg egyértelműen fogalmazni. Ha "mindent megadnál" akkor hagyd ott a 135eFt-os fizetésed mert ennél még gyári munkásként is többet keresel. Ha meg esetleg képzed is magad akkor főleg. (na de ez a rész már messzire visz)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!