A szülőktől való elköltözés után milyen szoros marad a kapcsolat velük?

Viszonyfüggő. Pl. hallottam olyat, hogy akinek addig rossz volt a kapcsolata a szülőkkel, utána teljesen megváltozott és pozitív irányban.

Nekem egy picit változott, már nem számolok be nekik mindenről. Naponta telefonálunk, 5-20 percet, hazamenni 3-4 hetente szoktam.

Nekem szorosabb lett a költözés után.

Amíg együtt laktunk idegesítettek, amikor elköltöztem hiányoztak.

Ráadásul sikerült rájönnöm, hogy baromira igazuk volt nagyon sok mindenben.

Eleinte naponta-másnaponta hazajártam (1 megállóra laktunk egymástól) most már csak hetente megyek, ha nincs valami fontos.

Viszont naponta beszélünk valamilyen formában.

De a húgom ugyanezt csinálja, ő 27 éves.

30/F

Ha én nem írok apának, szarik a fejemre, sokszor 4-5 hónap is eltelik, mire észbe kap, hogy létezem.

10 éve ez megy, már kezdem megszokni.

Átkozottul szór, nyilván.

A hím felmenőmet 12 évesen tagadtam meg, vele onnantól nulla kapcsolatom volt.

Anyámtól 25 évesen költöztem el, onnantól évi párszor jártam haza és szintén évi párszor telefonált édesanyám (máskor sosem volt bekapcsolva). Többszáz km volt a táv s bár nem volt rossz kapcsolatunk, anyám nem volt az a beszélgetős típus, tini koromban elég durva is volt, hogy nem tudtam vele beszélni az engem zavaró dolgokról.

Most csak pótanyám van, aki a párom édesanyja. Direkt közel lakunk hozzá, 25 km-re, pár hetente látogatjuk s hasonló gyakorisággal felhívja gyermekét s pár percet telefonálnak. Nekünk ez a normális szint, nem történik annyi minden, hogy gyakrabban kelljen, ha nem nincs nagyon-nagyon sok közös téma vagy szoros kapcsolatra való igényük a feleknek.

Nagynénémmel egypár hetente félóra csevej van, ő az egyetlen élő közeli rokonom, évi egyszer látogatom.

41/N, amikor elköltöztem anyámtól, 25 voltam.

Eleve nem vagyok telefonáló típus, a párommal szinte sosem beszélünk telefonon, csak élőben. De van, aki a vele élő párjával is órákat cseveg.

Nekem is szorosabb lett költözés után.

Nincsenek viták, problémák.

Naponta telefonálunk, havonta 1-2x találkozunk, mert 130 km-re vagyunk egymástól. Várnak és szeretek menni.:)

10 éve élek önállóan.

F/34

Majdnem minden nap egy rövid telefon. Egy héten egyszer náluk ebédelek. Időnként csinálunk közös programot, pl. kirándulás, színház. Korábban is jó volt a kapcsolatunk. De most jobb, mert nincsenek viták.

Akik szeretik egymást, azoknál nyilván szoros marad a kapcsolat, akkor is, ha már nem élnek együtt.

havi 1-2 alkalommal találkozunk, mikor elköltöztem, gyakrabban hívtam őket, mert nem is én inkább ők igényelték. mostanra leépítettem ezt a minden nap hívom őket dolgom. massengeren írogatunk egymásnak, hogy mi a szitu, de nem hívom fel őket, mert óóóórákon át mondja anyám a magáét, pedig otthonülő nyugdíjas :D és meg se kérdi, hogy velem mi van :D

persze hiányozna, ha nem lenne, de néha a kevesebb több XD

Ez attól függ, hogy addig milyen volt a kapcsolat. Nekem javult a szüleimmel a kapcsolatom, miután külön költöztem (hamarabb anyagiak miatt nem tudtam költözni, bár jó lett volna), nagyjából naponta beszélünk valamilyen formában (telefon, facebook), és hétvégente közösen járunk bevásárolni, viszont ha bármelyikünknek van fontosabb program, akkor az élvez elsőbbséget.

Anyai nagymamámmal már nehezebb a helyzet, ő sokat ártott, egy kezemen meg tudom számolni, hogy évente hány alkalommal látogatják a szüleim, és telefonon is ritkán beszélnek, én pedig még kevésbé tartom vele a kapcsolatot. Az apai nagyszüleim és az anyai nagyapám már nem élnek.