Hogyan dolgozzam fel?

Tavaly költöztünk fel Bpre anyukámmal és az öcsémmel. Én 18 vagyok, az öcsém 6 éves. Sajnos az elmúlt egy évben nem sikerült barátokat szereznem. A falunkban sok barátom van és ugye a rokonaink, de az autóval innen 4 óra, szóval messze vannak. Nekem anyun és az öcsémen kívül nincs itt senkim. Tehát a szabadidőmet, a hétvégéket mindig együtt töltjük. Anyumnak nemrég lett valakije, ezért elég sokat van nálunk a gyerekével. Július óta vannak együtt, azóta minden hétvégét együtt töltenek. A hapsi gyereke 5 éves, így mivel egy korosztály, jól kijönnek az öcsémmel. Nekem sincs gondom velük, tényleg nem mondhatok rájuk semmi rosszat. Ha mennek valamerre, mindig hívnak, de én kényelmetlenül érzem magam, olyan távoli nekem ez az egész, mintha egy kívülálló lennék. Meg olyan cinkesnek is érzem, hogy 18 vagyok, jogilag felnőtt és akkor egy olyan családdal lógok, ahol 10 évvel fiatalabbak nálam a gyerekek. Gondolom, ha lenne saját társaságom, vagy egy párom, akkor nem is foglalkoznék ezzel az egésszel annyira, de jelenleg magányos vagyok. Sokszor vagyok mérges, általában inkább magamra és akkor morcos vagyok… ez meg tudom, hogy nem tetszik anyának, de nem akarom, hogy miattam dobja el a boldogságát, csak egy kis segítségre lenne szükségem, hogy hogyan dolgozzam fel a dolgokat. Például, amikor elmennek valahova délután, este a csávónál alszanak és másnap délután jönnek haza... el vagyok egyedül megminden, sorozatozok, zenét hallgatok, de mégiscsak szar érzés...

tényleg nagyon próbálkozok jóképet vágni ehhez az egészhez, a suliban rákapcsoltam a barátszerzési projektre, de amíg ez az állapot stagnál, szerintetek mit csináljak?