Ebben az esetben jogos volt otthagyni anyámat és a párját, vagy én reagáltam túl?(17/L)

A szüleim elváltak, én apával élek, de minden hétvégén vagy második hétvégén anyánál vagyok, ami körülbelül 40km távolságra van apától. Anyának van egy párja körülbelül 5 éve, aki egy nagyobb cégnél dolgozik. Ennek a cégnek a "nagyfőnökének" van egy velem egyidős fia, aki nyáron egy nyelviskolába járt velem. Ott próbált nyomulni, de én többször is visszautasítottam, mert bár külsőleg jól néz ki, de van egy olyan személyisége amit én idegesítőnek találok és nehezen tolerálok. Véleményem szerint teljesen korrekt volt a visszautasítás, szimplán megmondtam neki hogy nem érdekel, nem szeretnék vele semmit. Ekkor kezdett el bunkóskodni. Eleve van egy bunkó, nagyképű, beképzelt személyisége, de szerintem felidegesíthette a visszautasítás, szóval mégjobban nekikezdett. Nem szeretném ezt részletezni, a történet szempontjából annyi a lényeg, hogy egyszer mikor szálltam felfelé a buszra, és egy ruha volt rajtam, fogta magát és alámnyúlt. Én reflexből ökölbe szorított kézzel hátraütöttem, de viszont arra nem számítottam hogy annyira megütöm hogy megindult az orra vére. Múlthét szombaton volt egy ilyen céges sütögetés, ahol az ott dolgozók családja is ott volt, így én is anyával meg a párjával, illetve az említett fiú is a szüleivel. Már mindenki ült és enni készült, mikor a fiú anyja felhozta mindenki előtt hogy én hogy betörtem a fia orrát. Anya és a párja tudott erről, de mikor a párja ezt meghallotta a fiú anyjától is,úgy csinált mintha eddig nem hallott volna róla, és ott mindenki előtt elkezdett velem kiabálni hogy mit képzelek magamról hogy megütök egy másik embert ilyen súlyosan, meg nem így kell a konfliktusokat kezelni, meg ők engem nem így neveltek, és biztos apám tanította ezt nekem(ami félig meddig igaz is, mert apa mindig azt mondta hogyha egy fiú zaklat ne féljek használni az öklömet) illetve arra is kényszeríteni akart hogy kérjek bocsánatot, és ígérjem meg hogy nem csinálok többet ilyet. Nekem itt lett elegem, fogtam magam, felálltam, hazabuszoztam anyáék házáig, összeszedtem a cuccomat, felültem az első buszra és hazamentem apához. Aznap este anya üvöltve hívott hogy menjek vissza, mert még van egy nap a láthatásomból. Én természetesen nem mentem vissza, és azóta sem néztem feléjük, pedig előtte úgy volt megbeszélve hogy megyek a héten is.