Mit csináljak anyukámmal, ha nem hagyja, hogy segítsek neki? Tapasztalatok?

Felnőtt vagyok, már külön élek és messze. Anyukám alapvetően egy erős nő, sok mindenben kitartott, felnevelt minket egyedül, de azt hiszem, nagyon megviselte az élet. Viszont ezenkívül mindig olyan "meghajló", megalkuvó személyiség volt. Csöndben maradt legtöbbször, ahelyett, hogy kiállt volna magáért, a nyugalom miatt. Általában akkor tört ki, mikor elvesztette a türelmét, de az ezzel kapcsolatos határozottság nem sokáig tartott.

Mostanában egyre jobban romlik az egészségi állapota, az utóbbi időben főként a vérnyomásával van baj. Nagyon aggódom érte, mert nem megy el orvoshoz, sem ezzel, sem mással kapcsolatban. Mindig azt mondja, hogy neki nem lesz semmi baja meg nem maradhat ki a munkából, de közben folyton "panaszkodik". A tesómra is, aki vele él, anyagi dolgok miatt, de amikor kérdezem, hogy de beszélt-e vele erről, csak annyit mond, hogy "felnőtt ember, felfoghatná magától is" meg ilyenek. Most is kiborult, mert kérdezgettem erről, és egyből jött az, hogy ő senkivel sem beszélhet meg semmit, mert mindig ő lesz a szar ember, és neki ehhez nincs energiája, és hogy az injekció, amit most kapott (vérnyomásra) sem hat, de ez is csak az ő problémája. Múltkor is volt egy ilyen vitánk, amikor nem értettem egyet vele, és kiborult ugyanígy, kb ugyanezekkel a szavakkal, akkor életemben először megmondtam neki, hogy nekem azért ne írjon, hogy sajnáljam... Ezt most is elmondtam neki, de azt hiszem, nem érdekli. Azt is hozzátettem, hogy lépjen ki az áldozatszerepből, amiért bűntudatom van, de tényleg így érzem. Én igyekszem mellette állni, de nem gondolom úgy, hogy csak mert szeretünk valakit, mindig simogatni kell a lelkét, akkor is, ha nincs igaza.

De nem tudom, szóval mit lehet ilyenkor mondani, tenni? Anyagilag nem tudom támogatni, de nekem tényleg mindent elmondhatna... és el is mond sok mindent, és tanácsokat is adok, és tényleg igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne essen rosszul, de amikor nem bólogatok neki, akkor mindig jön ez a "nem mondok semmit inkább senkinek, mert úgyis én leszek a hibás" hozzáállás, és én ezzel nem tudok mit kezdeni. És tényleg nem tudom, mi lenne a helyes megoldás, ami nem árt neki, de a kapcsolatunknak sem.