Aki azt mondja, hogy egy gyereknek látnia kell anyai (női nemi szerepeket megtestesítő) és apai (férfi nemi szerepeket megtestesítő) mintát is, miközben felnő, az pontosan mire céloz?

A nőies minta a gyenge, gyengéd, a házias, a családi fészek tyúkanyója, az ápolgatós, babusgatós, anyai kötelék, anyai szeretet, cirógatás, ölembe ül a gyerek és csipcsipcsókázunk, oltalmazó stb. A férfias minta az erős, határozott, védelmező, tűzön vizen át megvéd, vele nem csipcsipcsókázunk, hanem a magasba dob és elkap, és én bízok benne, mert ő erős, és tök más mint anya, aki nem a fizikumával véd, hanem a szeretével.

Én fiús lány voltam, mert a bátyám által inkább fiús mintákat láttam, vagányak voltunk, bicikliztünk, stb. Engem nem érdekeltek a babák, stb. Anyu hiába babázott volna velem, engem nem érdekelt. Apura a barkácsolás miatt néztem fel, szememben ez volt a férfi minta, hogy mindent meg tud csinálni, de anyu is férfias karakter, sose sminkelte magát, nem csinosítgatta órákig magát, és úgy mint apu, mindent megoldott. Viszont sokat játszott velünk, mint egy igazi anyuka, varrt nekünk mindenfélét, meg fésülgette a hajamat. :) Én tudtam, hogy jó anyuka leszek, most már van egy 10 éves lányom, ő kifejezetten lányos lány. :) Én is sokat változtam, de közel sem vagyok olyan lányos, mint ő. Nekem nem állnak olyan jól a dolgok, mint neki, 10 évesen meg sehol nem voltam stílusban hozzá képest. :D Ezen ne aggódj, hogy jó szülő leszel-e. A minta abban rejlik, ami alapvetően megkülönbözteti a nőt a férfitól. :)

Az hagyományos értelmezés szerint a gyereknek integrálni kellene magába az apa küzdő férfias és kemény mintáját és az anya gondoskodó védelmező empatikus tulajdonságait is amitől egy tökéletes hiperszuper ember válik belőle.

Na ez az ami az esetek 99%-ában úgysem fog megvalósulni mert ez egy bullshit.

Teljesen mindegy hogy milyen beállítottságú vagy, ha a partnereddel van egy kiegyensúlyozott, megbecsülésen alapuló kapcsolatod akkor az tökéletes lesz egy gyereknek.

Vannak megkeseredett emberek, akik mindenbe belekötnek. Ne foglalkozz ezzel.

Tőlem "nő" létemre pont a "férfias" mintát fogja látni a gyerek, ami nem jelenti azt, hogy feltétlen identitászavaros lesz. Sajnos az emberek még mindig nem fogják fel, hogy maga az, hogy milyen identitású lesz a gyerek, nem nevelés kérdése. Amúgy meg azt kell csinálni a gyereknek, ami jó.

Ezt úgy értem, hogy ha hisztis, fogni kell, ha meg szende, nem kell agyonverni, mert sokan meg a ló másik oldalára esnek. Nem a szülők neme, hanem a viselkedésük és bánásmódjuk számít, csak a csökevény agyúak ezt nem képesek felfogni.

Ja meg vannak, akik csak simán szeretnek kötekedni. Tök mindegy párral, pár nélkül vagy azonosnemű párral vállalsz gyereket, olyan lesz, amilyenre neveled és nem azon múlik milyen nemi mintát vállal.

"Erős apa minta", aha jah csak ez abba is átfordulhat, hogy veri az anyját a gyerek, mert erős apa minta...

A gyerek "eszéhez" kell ezt igazítani, nem az számít ki nőies vagy ki nem.

De van, akinek soha nem lehet jót tenni, mindig lesznek ilyen emberek sajnos.

Szerintem bárki vállaljon gyereket, aki tud törődni vele. Minta szülőktől elvenném a gyereket, amikor beültetik hosszu órákra a géphez a gyereket, hogy foglald el magad. Nagy minták, de okoskodnak.

Kedves négyes, ezzel azt mondod, hogy nincs ilyen nő? Rengeteg ilyen nő van, aki erős akaratú, célirányos és küzd a sikeréért. Viszont rengeteg olyan férfi van, aki pedig inkább visszafogottabb, mos, főz, szeret otthon takarítani, de attól még ez nem zárja ki azt, hogy ne küzdene és ne lenne akaratos.

Szerintem az a jó, ha egy férfi megmutatja a férfias és nőies tulajdonságait és ugyan ez vonatkozik a nőkre is.

Olyan nincs, hogy csak az egyik jutott nekünk.

Tehát innentől kezdve, szerintem annyira nem fontos a nemi szerepnkérdése

Nő vagyok és természetesen agresszív:)

Birkózok a gyerekkel, tűzön vízen át megyek érte, ölelgetem, puszilgatom, szeretgetem, mondókázunk, fésülöm és csinálom a csini haját, feldobom és elkapom, cipelek, nyakamba ül, pedig csak 50 kiló vagyok, és igyekszem küzdeni a hétköznapokban.

Biztos nem kellene olyan férfi, aki ezeknek csak egy részét hajlandó csinálni, ennyire egyoldalú legyen.. Ritka az az ember, aki vagy csak nagyon férfias, vagy csak nagyon nőies, a legtöbb ember a kettő keveréke és az az egészséges.

Pl. játszótéren hagyja 3 éves kisfiának, hogy nála nem kisebb fiúkkal szemben erőszakosabb legyen, elvegye játékukat (persze figyel arra is, hogy a másik gyerekhez a játéka visszakerüljön majd), kisajátítsa a játszótéri eszközöket. De akkor sem avatkozik be rögtön, ha a kisfia erősebb fiúval húz ujjat, és az erősebb fiú megmutatja fiának, hogy ez nem volt jó ötlet. Az más eset ha nagyobb fiú kezd ki a fiával, az nem sportszerű, ilyenkor fiát kiemeli a konfliktusból.

4-5 éves gyerekét (fiút, lányt is) meg már a szabályos gyerekek közti rivalizálás felé tereli, amire legjobb a versenysport, de ha pl. művészetben tud sikeresebb lenni a gyerek, akkor lehet ez művészet is. Ha a gyereke sírva jön haza, hogy meghajtották edzésen, vagy mennyire fárasztó a zongora vagy balett óra, akkor meg motiválja, hogy ez arról szól, hogy ő megmutathatja, hogy jobb másoknál, és elmondja, hogy neki életében mikor, milyen nagy boldogság volt legyőzni másokat sportban, tanulásban, anyukájáért is más férfiakkal versengett, azért élnek jól, mert a jó állásért is másokkal versenyez. Nem csak az emberek versenyeznek egymással, hanem az állatok is, erre is mond példákat.