Bocsánatot kellene kérnem apámtól?

1. Apád kritikája nem volt jogos. Nem lett volna szabad indulattal beszélned vele, de az előéleteteket figyelembe véve ez teljesen indokolt volt. A gyerekkorodbeli minta lépett fel, csak mostmár védekezni is tudsz, ami az akkor felhalmozódott feszültség miatt lett ilyen.

2. A jövőbeli kapcsolatotok miatt érdemes lenne bocsánatot kérned, de 1. elmondásával egyetemben.

Szerintem több probléma vetül itt egymásra. Egyrészt hibáztál, mert könnyelműen bíztál benne, hogy nem történik baj. Az anyagi kárt te viseled, de segítséget kértél apádtól, ami az ő idejéből-erejéből megy el (még ha nem is nagy dolog elvontatni egy autót). Másrészt nem normális dolog ilyen stílusban beszélni a másik emberrel, akkor sem, ha egy szülő teszi, és akkor sem, ha az a másik ember hibázott. Nem hiszem, hogy ő sosem hozott még rossz döntést, és azt sem hiszem, hogy örült volna, ha ilyen reakciót kap rá. Volt benne jó szándék is, mert mégiscsak odament segíteni. Viszont nagyon nem érzi a határokat, hogy meddig mehet el, mit engedhet meg magának. Nincs benne semmiféle tisztelet a másik ember felé, gondolom neki se tanította meg senki.

Azt gondolom, hogy az alapvető probléma az apáddal való rendezetlen viszony, és a mostani eset csak egy tünet. Szerintem jó dolog, hogy meghúztad a határokat, még ha emelt hangra nem is lett volna szükség, vissza kell jelezni, hogy így nem beszélhet veled. Lehet, hogy ha most bocsánatot kérsz, azt meghunyászkodásnak veszi, és megerősítve érzi magát abban, hogy mindent jól csinált. Bár ha nem kérsz bocsánatot, akkor sem fog elgondolkodni valószínűleg.

Amit én tennék: hagynám pár napig ülepedni az indulatokat, és utána beszélnék vele. Az emelt hangért bocsánatot kérnék (az autóért nem, mert az a saját problémád), megköszönném, hogy eljött, de azt is elmondanám, hogy a továbbiakban nem hagyom, hogy ílyen stílusban beszéljen velem, mert ez méltatlan, és gyerekként is méltatlan volt. Ha ehhez nem tartja magát, akkor lazítanám a kapcsolattartást.

Apád tirpák volt. Valószínűleg azért osztottad ki, mert egész gyerekkorodban ezt csinálta, és kijött a 29 év elfojtott sérelme. Én tökéletesen megértelek.

Ne kérj bocsánatot, de ne is őrizd a haragot. Ha mondjuk 3 hét múlva beszélsz vele, csinálj úgy, mintha meg se történt volna ez az incidens. Szerintem ő is úgy fog viselkedni.

Amúgy én a helyében annyit mondtam volna, hogy magadnak csináltál kárt, remélem tanulsz is belőle. Aztán le is zártam volna a témát.

Olyan sok a támadás az apuka ellen...

Ti miért írtok így? A saját édesapátokról is ilyen véleménnyel vagytok? Eszembe nem jutott volna soha ez, amiket ti leírtok! Minthogy inkább tisztelné a kérdező is azt aki felnevelte!!!

Igaza volt, de!!

-Én, mint apa, a szóban forgó helyzetben nem állok bele a saját fiamba. Épp elég neki az, hogy nyert magának egy motorgenerált.

Maximum a félszavak:

"-Elszakadt?

-El.

-Szétverte?

-Szét.

-Ügyes vagy. Na mindegy. Segíts felakasztani."

Szerintem az ilyen megjegyzés "befogadhatóbb", mint a negyed órás hegyibeszéd.

Az én faterom is csendes volt.

"Hát ezt elk***tad" (hasonló eset,csak ott átugrott a vezérlés, kockaladánál)

Mondom: El.

"Jóvanna, holnap szólok a Gézának (később a cégnél, ahol dolgoztam -meg a Fater is- "versenyszerelőm" lett, a saját kocsit is, meg a cégest is ő javította), megnézi, megcsinálja. Bírhatta volna még a jövő hónapig".

Mert mindketten tudtuk, hogy esedékes lesz a szíjcsere. Igaz, ekkor én 19 éves voltam. :)

Szóval... igen, lehet hogy hirtelen haragú volt apád, de azért kövesd meg.