Bocsánatot kellene kérnem apámtól?

29 éves vagyok, 10 éve teljesen önálló, nem szorulok a szüleim anyagi támogatására. Tegnapelőtt lerobbant az autóm, és apámat hivtam, hogy segitsen elvontatni. Szerelő vagyok és tudtam, hogy már 4ezer kilóméterrel ezelőtt vezérműláncot kellett volna cserélnem, de halogattam a következő hétvégre, hogy addig csak kibirja. Sajnos nem igy történt, és emiatt totákáros lett a motor, ami kb 200ezres kár. Mikor apám megérkezett, kiabálva veszekedett velem, amiért ilyen ostoba és hanyag vagyok, hogy szerelő létemre igy járok. Semmire nem vigyázok, mindent tönkreteszek...bla-bla. A gyerekkorom is igy telt, ha véletlen elörtem egy tányért, vagy elszakitottam a ruhám akkor azért csúnyan szidott.

Ezúttal én is ideges voltam, és nem voltam hajlandó lenyelni a szitkozódását, főleg, hogy nem neki, hanem saját magamnak okoztam kárt.

Azt mondtam neki, hogy akkor beszéljen velem igy, ha az ő tulajdonát teszem tönkre, vagy azt amit tőle kaptam, majd elküldtem, mondván hogy inkább nincs szükségem a segitségére. Mindezt emelt hangnemben közöltem, ő pedig nem reagált rá semmit, csak némát beült az autójába és elment.