Miért néznek a szüleim rlbancnak? Miért nem bíznak bennem a szüleim? Miért néznek le?

16 éves vagyok, most megyek tizedik osztályba. A szüleimmel nem a legjobb a kapcsolatom. Leginkább azért, mert szerintük dologtalan és lusta vagyok. Művészeti iskolába járok és nem vagyok rossz tanuló, általánosba 4-es 5-ös voltam, jelenleg inkább 4-es. Már évek óta fejlesztem magam a rajzban, 1-1 munkában van 10 óra, ilyen a portré, kisebbekben meg 2 óra biztosan. Az itthoni segítés nem igazán megy. Tehát volt, hogy megkértem a szüleimet, hogy szóljanak, ha segíteni kell mivel ők maguk megcsinálják és fel vannak háborodva, hogy nem csinálok semmit. Ez inkább édesanyámra jellemző. Ha meg megkérdem, hogy kéne valamiben segíteni nyilván nem kell. Facebookra kiteszi a portréjaim, utána le se szarja, hogy mennyi munka volt vele, mert lusta vagyok persze. Minden rajzomban látok minden hibát. Maximalista vagyok. Első rajzmegbízást elhúztam majdnem másfél hónapra mivel akkor történt egy szakítás és egy pár napig tartó düh. Kaptam érte pénzt, gondoltam kiteszem Facebookra hirdetésnek hogy akarok még csinálni, mert szeretnék pénzt gyűjteni. Elmondtam anyukámnak, első reakció hogy ,,ne mert sose fejezed be"... El is ment a kedvem...

A másik dolog az, ha elmegyek valahova. Ki szeretném emelni, hogy életemben nem cigiztem, egyszer sem rúgtam be, nem is szeretem az alkohol izét, semmilyen olyanba nem megyek bele, hogy dugunk egyet egy idegennel mert miért ne és nem járok szórakozó helyekre. Jelenleg 3 ember van akivel el szoktam menni valahova. 2 lány és 1 fiú. A fiúval járok, erről a szüleim nem tudnak, nem merem elmondani, mert csak a beszólogatás menne miatta és már elegem van abból. Az előző fiúmmal 1 évet voltam együtt. Én dobtam, nem tett boldoggá, csak mérgezett és nárcisztikus is volt. Neki adtam a szüzességem is, de nem bízott meg bennem, mivel, mint utólag kiderült más lányoknak vallott szerelmet és biztos vagyok benne, hogy járt a ház mellé. Nem hinném, hogy ezt a szülők olyan komoly dolognak vették, meghallgattak azért, de éreztem, hogy csak ilyen apróságnak kezelik mikor olyan mérges voltam hogy síró érzésem volt, de nem jött ki, annyira gyűlöltem azt a szemetet.

Egyik este bejelentik, hogy mi megyünk Németországba. Este és azt se mondták mikor keljek, ezért fent voltam, mert nem vettem komolyan. Mondtam is nekik aznap este, hogy én szeretnék az xy-nal (barátommal) találkozni egész napra, elmennénk kajálni a városban. A várost kellett beadnom, hogy elengedjenek vele mivel hozzá mentem át videójátékozni meg South Parkot nézni, amolyan elvagyunk, kajálunk, iszogatjuk a kólát dolog. Ez volt az első ilyen. Barátom nem fenyegetőzött, hogy megharagszik ha nem megyek szóval nem muszájból volt. Szerettem volna egy jó napot, mert nagyon jól érzem magam vele. Mondtam barátomnak, hogy ne a megbeszélt napot töltsük együtt hanem legyen utána. Hajnali 3-kor szüleim kiabálnak velem, hogy keljek már fel, dologtalan picsa stb. Elmondtam nekik hogy nem akarok Németországba menni 1 napra. Persze nem számít, hogy nem akarok menni. Azon a napon apám elintézett egy banki ügyet, bevásároltunk és kajáltunk, ezért kellett bemennem... Aznap felhoztam megint, hogy szeretnék az xy-nal találkozni így nyár végén, nem mondták, hogy nem, csak flegmáskodtak. Úgy voltam vele eljövök, mert elegem van belőlük és rohadtul unom. Este hazaérek: ,,ki engedett el?" ,, Mostanában nem mész sehova" (az iskola miatt annyira tudnék)... Aztán a 11 éves tesómnak mondja, úgy halljam, kérdezze meg tőlem hogy voltam-e hotelben... Mintha egy ribi lennék komolyan. Egy kis picsa aki odaadja magát annak aki vesz neki 1-2 zacskó csipszet, anyám úgy ismer engem mint egy idióta, eljárós kurvát. Mert aki hetente 3x NYÁRON elmegy valahova az biztos az. Nem bírom már... Beszél édesanyám aki a bulizós fajta, 16 évesen veszítette el és dohányzik. Apám meg csajozott. Ők nagyon nem illenek össze és úgy érzem miattam boldogtalanok, mert folyton kibeszélik egymást és összekapnak. Én vagyok az első gyerek és csak 1 kisebbik tesóm van.