Egy szülő gyermek kapcsolatban normális ez?

Jelenleg, úgy érzem hogy a családom nem képes egyáltalán összefogásra. Vannak olyan személyi inkompatibilitások ugyan köztünk, de az abszolút vak idiotizmus által nem képesek arra, hogy a válság idején elgondolkozzanak.(Úgy értem a járvány miatti elszegényedésen, vagy kereslet béli csökkenés). Hogy a maguk egojával nézik a dolgokat, presztízsüket, azt nem, hogy ez a világ ami van, az nem az a világ, mint ami a válság (járvány) előtti időkben volt. Egyszerűen nem tudom miért, de nem tudnak elfogadni bizonyos dolgokat. (Együtt költözés, összeköltözés, stb.), mert az egyiknél és a másikkal való unszimpátiája erősebb, mint a realitás érzéke. (Segítségre szorulna, de ha ajánlják se, mert unszimpatikus neki. Semmi egyéb baj sincs, de egyszerűen nem tudja elfogadni hogy a másik más - hobbik, nézetek, stb. - ezért ő inkább beledöglik inkább a mocsokba, de hogy segítség... Az nem. Rokoni és családi kapcsolatok valahogy mostanság sem akarnak működni, ha túlélésről lenne szó...)