Nagyon sok amit kérek tőle?

A gyereked miattad laBILIS fogadni merném,átveszi tőled.. Sajnálom őket.. Remélem hogy troll vagy.

70F

“..meg egész nyáron otthon van vele, nem mehet sehova mert nem merem egyedül hagyni..”

Mi az, hogy egy felnőtt embernek megszabod, hogy mikor, hova mehet? Őszintén, hogy tudna így munkát vállalni, ha egyetem mellett még a testvérére is felügyelni kell?

"nem nagyon szokott érdekelni, hogy mi van neki tervezve, mivel eltartom, ezért elvárom hogy csinálja meg"

Eltartod, de így nem is tud munkát vállalni, ha arra a kölyökre, az édes kis drága testvérkéjére kell vigyáznia! Ha nem kamu, te pedig nem vagy hajlandó szakemberre bízni a labilis gyerekedet, ahelyett a felnőtt gyereked életét szívod, aki szintén labilis, erre ráadásul még el is várod, hogy csinálja meg, mert te tartod el, de nem mehet el a nagy dolgozni... hát nagyon remélem, hogy fogja magát és lelép. Ha ilyen anyám lenne, letagadnálak és inkább levelezőn folytatnám vagy halasztanám az egyetemet, de veled nem élnék egy fedél... talán egy városban se.

Az meg a másik, hogy költöztetek. Ha tudod, hogy ilyen a helyzet, akkor olyan helyre, városba költöztök, ahonnét a rokonok, akik lennének kedvesek vállalni a kicsit, el tudod vinni hozzájuk. De oké, nem volt erre lehetőség, így viszont a fiadat nyomorítod meg. És nem, nem kötelessége szeretni. Az meg, hogy ha bármi történne... mert ha most 3 éves szinten van, akkor biztos, ha munkanélküli lesz a nagy, akkor majd számíthat a kicsi támogatására "felnőtt korában".

Kamu kérdés vagy pocsék anya.

Én nem azt mondom, tudom, neked is nehéz lehet egy beteg gyerek mellet egyedüli pénzkeresőként a családban, de ezzel nem fogsz jót elérni hosszútávra nézve.

A nagy fiúnak is kell szabadidő, ezzel, ha ráerőlteted mindezt, azzal csak megutáltatod vele ezt az egészet, a családot.

Rendben van, ha segítséget kérsz tőle, de ne így.

Ez, hogy mivel eltartod, ezért elvárod nem egy jó szemszög, nem így kell látni a dolgokat.

Azt, hogy utolsó pillanatban szólsz pedig nagyon gyorsan próbáld meg elfelejteni, azt senki nem szereti, lefogadom, hogy neked sem lenne jó, ha a munkahelyen az utolsó percben szólnának mindenről.

Szerintem gondold át ezt az egészet, a kisebbik gyerekkel pedig próbáld megoldani, h9gy a nagynak ne legyen ennyi problémája vele.

'Sajnos nekem is feltűnt, hogy itt sok a tinédzser, aki csak a tinédzser depressziójukat verik le rajtam és minden kis dolgot is "ójajdenagylelkiteher"-nek írnak.'

Ez volt az a pont, ahol észrevettem, hogy rohadtul toxikus vagy. Ha valaki nem ért egyet veled, akkor biztosan mentális problémája van, de még azt a mentális problémát is lekicsinyíted.

Hogy nem vagy képes arra, hogy legalább előre jelezz valamit? A szülők sokszor azt magyarázzák a gyereknek, hogy az életben miért fontos a rendszerezettség és ezzel egyet is tudok érteni. Nem baj az, ha egyszer-kétszer becsúszik valami sürgős és egyszer-kétszer eltérünk a rendtől, de itt konkrétan tönkreteszed a gyereked szabadidejét. Úgy, ahogy van. Nem tud az életében annyi rendszert összehozni, hogy "holnap elmegyek a központba, majd fél egykor hazaérek, megebédelek, megnézek egy filmet, aztán haverokkal beszélgetünk online, holnapután megtanulom ezt és azt, utána el kell mennem oda", mert bármikor jöhet anya és összerombolhatja az egészet annyival, hogy "vidd oda a picit". Akármennyire akarod a mentális kárt lekicsinyíteni, ez azt az érzést fogja kelteni a nagyban, hogy ő a csicska, aki mindig megtesz mindent, amit kérnek tőle és a saját tervei nem fontosak és az élete teljesen rendszerezetlen lesz, mert bármit is tervez, úgyis belerondítanak. Szerinted milyen hatással lehet a szociális életére az, hogy pár órával a megbeszélt időpont előtt felhívja a haverokat és elmondja, hogy "bocsi, nem tudok elmenni az előre megbeszélt találkozóra, mert a tesómat el kell vinnem valahova, tudom, hogy előre leegyeztettük, nem tudok mit tenni", aztán a legközelebb már nem is próbálkozik meg ilyen tervekkel, mert tudja, hogy bármi történhet? Az, hogy korán kell... ez is nagyon zavar engem. Ha már valaki azt se tudja eltervezni, hogy mikor meddig alszik, akkor már valami nagy gáz lehet. A mentális egészségén a kialvatlanság és a rendezetlenség ezen szintje sokat ronthat. Ez nagyon rossz hatással van az életére. Legalább annyira legyél már képes, hogy jóval előre szólsz és megadsz egy rendszert a dolgoknak. Megbeszélhetnétek előre, hogy pontosan mikor lesz zongoraóra és mikor kell pszichológushoz menni, hogy ő is tervezhessen és tudja, hogy mikor van szabadideje és mikor kell segítenie. Ha rájössz arra, hogy segítség kell, akkor szólj neki azonnal. Ez a hozzáállás nagyon könnyen oda vezethet, hogy amint tud, elköltözik otthonról és a lehető legkevesebb kapcsolattartással éldegél, mert az ő szemében te leszel az életét tönkretevő anyuka.

Gyakori és hibás érv, hogy "eltartom, tehát azt csinálja, amit mondok". Ez tönkreteszi az önbecsülését és ez már komolyan a csicskáztatás szintje. Te döntöttél úgy, hogy megszülöd és eltartod, viszont ő nem hozott olyan döntést, hogy a testvérét felneveli. Az elvárható, hogy segít. Az viszont nem normális, hogy mindent megtesz, amit csak akarsz. Minden tiszteletem az övé, hogy ezt az őrültséget eddig bírta. Teljesen normális, hogy őrjöng. Én is pont így reagálnék, ha hónapokig ugráltattak volna, aztán most is este fél tízkor szólnak, hogy holnap reggel kelés, vinni kell a kistesót, aztán délután máshova is buszoztassam. Ennek van egy olyan egyszerű oka, hogy holnap közvetítenek egy beszélgetést, amit meg szeretnék nézni. Fél kettőkor találkoznék barátokkal. De mindegy, a közvetítés annyira nem is fontos, remélhetőleg nem hivatalos úton megnézhetem utólag, a haverok pedig már megszokták, hogy megbízhatatlan vagyok... ja... Ez természetes így, nem? A gyereknek ne legyen saját élete? Én se bírnék ki ilyen őrületet.

Ha tényleg 11 éves, akkor biztos, hogy nem járhatna egyedül? Ennyire életképtelen? 11 évesen nem nagy feladat sétálni és buszozgatni. Ha a kicsinek durva mentális problémája van (amiről eddig nem volt szó), akkor meg kéne próbálni egy napközit, vagy bármilyen gondozási formát.

A mentális betegség nem vicc és a nagyobbnak is okozhatsz ilyet, ha nemtörődöm módon kezeled az alapból gáz helyzetet.

Sajnállak titeket és megértem a problémát, megértem, hogy ez mindenkinek nehéz. Sajnállak, a válás biztosan megviselt és a sok munka lefárasztja az embert, de akkor se kéne úgy gondolkodni, hogy mindenki hülye vagy elfogult, aki nem ért egyet veled és "te ilyen vagy, ezen nem lehet változtatni". Légy te is megértő velük! Sajnálom a nagyot, nem tudja megtervezni az életét, azt se tudja, hogy mi lesz holnap, az önbecsülése valószínűleg romokban, most pedig végre őszintén elmondta, hogy mit gondol. Sajnálom a kicsit, mert ebben a helyzetben valószínűleg a nagy őt is problémaforrásnak tekinti és lehet, hogy ő azt érzi, hogy megint miatta vitatkozik a család, szóval vele van baj. Szerencsétlen a helyzet, de ne tegyél rá még egy lapáttal. Remélem, hogy megoldódik a probléma, sok szerencsét nektek!