Nagyon sok amit kérek tőle?
Van egy nagy egyetemista gyerekem meg egy alsós kicsi, nem részletezem őket, a kicsi még nem tud egyedül közlekedni és ha nem érek rá, a naggyal utaztatom.
Tudni kell rólam, hogy én mindig mindent az utolsó pillanat után jelentek be, van amikor aznap reggel, hogy a nagynak mit kell csinálnia egy órán belül és nem nagyon szokott érdekelni, hogy mi van neki tervezve, mivel eltartom, ezért elvárom hogy csinálja meg, tudom irritáló tud lenni, de már elfogadták, hogy ilyen vagyok, ezen nem tudok változtatni.
Holnapra megkértem, hogy vigye el reggel 9-re a kicsit külön matekra a központba, amire már fél éve várunk, végre kaptunk időpontot. Mivel én reggel 7-től délután 5-ig dolgozom, így nem tudom elvinni, ezért megkértem, hogy buszozzon el vele a központba, majd haza, majd megint vigye el délután 1-re pszichológushoz a központba, hogy aztán hazavigye, majd 2-re pedig mennie kell ugyanoda vissza a központba a saját programjára. Mivel nincs bérletük, ez elég combos, egy jegy 300 ft, oda-vissza 600, tehát csak a busz 1800, de ezt én kifizetem nekik, de még így sem mindig veszik igénybe a buszt, csak egy irányba, a másikat pedig lesétálják, mert hogy drága a busz és 40 perc séta az semmi (majd rinyálnak miatta, hogy fáradtak).
Szóval ezt bejelentettem neki kb 2 órája és azóta őrjöng a nagy, hogy már elege van, hogy egész héten ugráltatom, vigye ide-oda a kicsit és buszozzon fel-alá-körbe a városban és mindig az utolsó pillanatban szólok neki. Tiltakozik, hogy ő aztán nem viszi el sehova, mert ő nem akar feleslegesen megint korán kelni. Pedig nagyon fontos lenne.
Azért őrjöng, mert 2 napja reggel ment a dolgára a központba, majd vissza, majd amint hazaért, megkértem, hogy vigye el délre zongorázni, majd haza, majd ugyanezt megkértem tőle tegnap. Meg azért is őrjöng, mert egész március óta (digitális oktatás) ő vigyáz rá minden délelőtt, meg egész nyáron otthon van vele, nem mehet sehova mert nem merem egyedül hagyni, munkába meg nem hozhatom a kicsit, így több mint 5 hónapja minden hétköznap össze vannak zárva és nem akarja, hogy most már minden nap még utaztassa is.
Sajnos egy nagyon kötött helyen dolgozom, nem mehetek el egy percre sem délután 5 előtt és mindenféleképpen 7-re már ott kell lennem.
Nagyon sok amit kérek tőle, hogy ennyire őrjöngenie kell?
válasza: válasza:#9 Sajnos apuka már elhagyott minket, csak a naggyal tartja a kapcsolatot telefonon.
Örülök, hogy ezt megosztottad velem, akkor már nincs akkora nagy bűntudatom, látom másnál is vannak ilyen húzós idők akár évekig. És igen, mindent megteszek, én vagyok az egyetlen pénzkereső a családban, próbálom nekik a legjobbakat megadni.
#10 Megvan, de most sajnos a kicsi biztonsága fontosabb, mint a szórakozás. Az ráér hétvégén is.
Amikor vállaltam még volt apuka, aki otthon dolgozott. Már nincs. És azért nem hinném, hogy ez olyan nagyon nagy mentális teher, max egy kis fizikai, meg a koránkelés nyűgös dolog.
válasza:Elég ellenszenvesnek tűnsz már bocsi. Ez hogy csinálja amit mondok mert eltarom ez nem egy normális szülő mentalitás.
Az oké hogy segítsen, de nem ő a másik gyerek apja, azért fiatalon egy ekkora terhet a nyakába adni, hogy kísérgesse, gondozza. Mert nem elég hogy esetleg otthon vigyázzon rá, még a szabad idejét is áldozza rá rendszeresen, főleg hogy mindíg az utolsó pillanatban szólsz.
Ha meg nincs otthon akkor mi van a gyerekkel?? Akkor ki gondozza?? Hogy jár majd suliba, haza, külön órákra vagy bármi másra? Rá nem vállalhatsz mindent.
Nem azt mondom, hogy rémes anya vagy, de embernek már emiatt az utolsó pillanatos dolog miatt se vagy szimpatikus ezt az emberiség 99%-a utálja szerintem, ha csak ez más lenne kicsit már másabb lenne az összkép. De akkor is túl sokat vállalsz a nagyobbik gyerekedre.
Majd esetleg idővel ne csodálkozz ha lesz saját keresete akkor többet nem is fogod látni.
válasza:Hát velem biztos nem csinálnád ezt meg, ha a gyereked lennék. Segíteni segítenék, nem azzal van a baj. Az, hogy néha-néha bejön az, hogy hirtelen, egy órával előtte szólsz, nem lenne gond. Nade, én olyan vagyok, aki előre szereti tudni a dolgokat, előretervezni. Így aztán, minden tiszteletem a fiadnak, amiért elviseli, ugyanis én a helyében letojnám a pszichológust, a mit tudom én mit, és főleg téged, merthogy ha nekem kell helyetted megcsinálnom valamit, akkor azt ne az utolsó pillanatban kelljen megtudnom, hátha át kell szerveznem az életemet. Huszonévesen pedig van jobb dolga is. Az, hogy te tartod el, persze, bizonyos jogokkal jár, hogy még beleszólhatsz az életébe, de ez már erősen átlépte a határt.
Tételezzük fel, hogy annyira elege lesz, hogy saját lábára áll és elmegy, aztán oldhatod meg egyedül. Valahogy meg kéne oldanod, és ahogy megtennéd, úgy megtehetnéd most is. Nem neki szülted a gyereket, helyzettől független. Ismétlem, nem azzal van a baj, hogy segítsen be, mert az minden családnál alap...nak kellene lennie. Igen, sokat kérsz.
válasza:Vegyük azt, hogy nem trollkérdés. Ha te nem vagy hajlandó változtatni semmit, akkor mégis mit vàrsz? Arra írom, hogy nem vagy képes előre szólni.
Digitàlis oktatàs miatt úgy is otthon volt. -Nekem mondjuk ott kellett ülnöm a gép előtt minden nap, az hogy otthon van nem azt jelenti hogy nincs dolga.
Utàljàk egymàst- ha nem akasztanád a nyakàba a nap 24 óràjàban nem ez lenne. Most azt érzni, hogy a gyerek elveszi az életét.
Szóval összefoglalva ha te dolgozol és nagyon fontos hogy elvigye az öccsét vigye, de te meg legyél képes ELŐRE szólni neki.
Hát igen, probléma ha nem elérhető a nagy, folyamatosan izgulok a kicsiért, nehogy felgyújtsa a házat, nehogy öngyilkos legyen vagy nehogy betörjenek hozzá és megöljék vagy valami brutális dolog. Szeretem ha mellette van a nagy, figyel rá, eteti, itatja. Most ugye elkezdett újra vezetni a koronavírus szünet után és az 2 óra felügyelet nélkül naponta. Ájulásig izgulok ezeken az órákon, felhívom félóránként, hogy minden rendben van-e.
Kicsit paranoiás vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem félti a pici, 11 éves gyermekét.
Amint végez a nagy, felhív hogy mit hozzon a boltból haza, mert ő szokott bevásárolni az esetek 70-80%-ban, mert nekem erőm nincs munka után. Ilyenkor akaratlanul siettetem, hogy siessen haza mert egyedül van a kicsi, rohanjon amennyire csak tud.
Attól félek, egyszer lesz keresete és lelép, vagy lelép apjához. Na akkor nem tudom mi lesz...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!