Anyám bele akar szólni a gyerekem nevelésébe. Mit tegyek, hogy ne romoljon meg anyával a kapcsolatunk??

Nézd, én értem az érveidet, talán még egyet is értenék vele, de úgy gondolom ezen korai meg vitatkozni.

Nem gondolom, hogy megfogjatok gondolni magatokat, de a lehetőséget meg kell adni, mondhatod neki, akár , hogy még meglátod.

A lényeg, hogy nem kell már most olyanon veszekedni ami tudod, hogy rosszul esik anyukádnak, az ilyen dolgokat ráértek majd akkor közölni, hidd el a jövőben sok vitától kímélet meg magad ezzel.

"Mit tegyek, hogy ne romoljon meg anyával a kapcsolatunk??"

"Még meg sem szültem, de már most kiabál velem."

Ne haragudj, de én tovább nem is olvastam. Miféle jó viszonyt akarsz te megőrizni, ha kiabál veled, felnőtt emberrel arról, hogy hogyan neveld a gyerekedet?

Szóval kérdésedre a válasz: a viszony nem romolhat meg, mert most is rossz. Addig nincs nyílt konfliktus, amíg te engedelmeskedsz neki.

4. válaszolóval nem teljesen értek egyet, de értem, hogy mire gondolsz és így helyesbíteném: "csak az kiabál, aki fél", nagy igazság van ebben a mondatban, ugyanakkor még a kiabálós kapcsolat is jobb, mint a 0 kapcsolat, és attól még, hogy kiabál, attól még nem rossz a kapcsolat, csak éppen konfliktusuk van.

Az biztos, hogy ahogy az előző válaszolók is írták, a te gyerekedért te vagy felelős és a gyerek apja, ezt tényleg érdemes szem előtt tartanod, ahogy azt is, hogy ha még meg sem született, akkor tényleg kár most ezen görcsölnötök mindkettőtöknek.

Amúgy a nemzetiségi kérdés sajnos igen súlyos érzelmeket vált ki egyesekből, amit sajnos meg is lehet érteni, identitás kérdése, mocskos politika, azzal együtt, hogy én tökre egyetértek veled amúgy abban, kérdező, hogy alapból minél több nyelvet tud valaki minél jobban, annál több esélye van boldogulni az életben.

Konfliktusok megoldásának több módja is van, lehetsz konfliktuskerülő is azzal, hogy ezt a témát kerülöd vele a jó hangulat megtartása érdekében, ám veszélyes, hogy közben tabuvá válik és mint egy szőnyeg alá söpört kosz, mindkettőtökben csöndben nő akkorára, hogy amikor arra kerül a sor, már csak egymás torkának ugorva tudtok róla kommunikálni.

Az biztos, hogy jó módszer, ha határt szabtok a kommunikációtoknak pl. azzal, hogy egyikőtök sem kiabál a másikkal, ha erre nem képes, akkor írjon levelet vagy a másik szakítsa meg a kommunikációt addig, amíg a túl haragos le nem nyugodott, mert senkinek sem jó a heves érzelem, kinek kell az infarktus, ugye...

Tökre meg tudom érteni, hogy ez fontos téma, hiszen anyukád a saját családjának a jövőjét látja a gyermekeddel való terveidben és muszáj lesz ezt addig megbeszélnetek, amihez mindkettőtöknek meg kell találni a közös hangot a párbeszédhez. Nem játszmázásról beszélek, hanem arról, hogy elkaphatod jó pillanatában és a kommunikáció súlyosságáról általánosságban beszélve lefektethetitek a kapcsolatotok további alapját úgy, hogy pl. senki nem kiabál senkivel azért, mert az már szóbeli erőszaknak számít. Néha nagyon nehéz nem kiabálni, amikor hevesek az érzelmeink, ám lehet közben vizet inni, légző gyakorlatokat csinálni és komolyan, akár csak írásban kommunikálni erről, ahol az ember újra tudja olvasni a saját leírt szavait, amelyben korrigálhatja is azt, amit talán maga is megbánna...

Praktikus lehet esetleg egy mediátor segítségét is igénybe venni, ez a szakma pont erre szakosodott, hogy segítsen a konfliktusok megoldásában.

Nem kell veled kiabálnia de neked sem vele, azért írogat mert belemásztatok a témába. Azon nem veszekedtek, hogy lesz-e egyházi esküvője? Vagy, hogy fog-e egyetemre járni?

Egyikotok sem ártatlan, mindketten ugyanolyan hibásak vagytok, hogy olyanon veszekedtek ami meg évekkel később lesz esedékes. Lehet mire oda jut a gyerek már egy az egyben digitális oktatás lesz vagy megszüntetik a magyar nyelvű iskolákat, esetleg nem döntés kérdése lesz... a gyermeked várása helyett minek veszekedtek? Tudom, tudom ő kötött beléd de te meg folytattad! Mondd meg neki, hogy meg atgondolod és zárd le ezt a gyerekes vitát, úgyis a te gyereked oda megy ahova te beíratod.