Vajon hányszor csalódhat az ember az anyjába?

A gyerekkorom katasztrófa volt. 3éves voltam mikor meghalt apu, rá fél évre anyám összejött nevelőapámmal. Ő egy elég indulatos ember. Ha valami nem jött össze neki ahogy elképzelte, nem vetette meg az erőszakot. Főként engem, de néha anyámat is bántotta. Anyám persze mindig 1 szó nélkül végignézte. Mikor őt bántotta, mindig megbocsátott neki. Ez megy 24 éve.

Én 24éves koromban besokalltam. Addigra olyan szinten lelkiterrorban voltam, hogy mindegy volt, hogy hova, csak otthonról el.

Suliba jártam, dolgoztam, hazaadtam nem keveset, nyelvvizsgát csináltam, a hátimunkából is bőven kivettem a részem, mégsem voltam elég. Nevelőapámtól csak azt kaptam, hogy nem lesz belőlem semmi, életképtelen vagyok, stb...

Mivel otthon laktam, megszabták hol dolgozhatok, mit tanulhatok... esélyem nem volt, hogy lépjek, mert se pénzem, se önbizalmam, se semmim nem volt. Nevelőapám diktált, anyám meg mint a pincsikutyája, helyeselt.

24éves voltam, mikor 2 hónap ismerettség után páromhoz költöztem. Megszakítottam minden kaocsolatot velük.

2 év után anyám keresett fel, sűrű bocsanatkérések közt, én meg csak az anyám, próbáltam nyitni felé ismét. Egész helyrejött a viszony, azt mondom. Lett egy fiam, anyámék oda vannak érte meg vissza.

Van 1 hugom. 5évvel fiatalabb nálam. Drogozik, iszik, az életét kitalált történetek alapján éli. Kiköltözött németbe, anyámnak megy a vetítés, hogy milyen jó neki, ilyen autó, olyan munka, ennyi meg annyi pénz. Netről letöltött képekkel "bizonyítva". Anyám persze ezt mind elhiszi.

Tegnap anyám nálunk volt, a gépemen bejelentkezve maradt a facebookjába. Nem is figyeltem, belenéztem, azt hittem az enyém. De szemet szúrt hugommal való beszélgetése.

Anyám épp azt ecsetelte neki, hogy a hugom milyen életrevaló, én megy egy lúzer. Mert én azt teszem amit nekem mondanak, nincs önálló akaratom, nem értem el eddig semmit, ellenben a hugommal, mert ő jól csinál mindent.

Eljöttem otthonról 1 szatyor ruhával. Most, így 4 év után van egy saját házunk, 3 autónk, 3 szakmám, egy jó munkahelyem ahova gyes után várnak vissza. Igaz, nem totál önerőből, mert ezt párommal (aki mostmár a férjem) vele értem el közösen, de totál segítség nélkül.

A hugomnak va egy 20éves autója és ennyi. Ezen kívül csak a hazugságai...

Anyám 5gyereket szült, csak ne kelljen dolgoznia, semmilye nincs, mert minden nevelőapám nevén van...

És anyám nekem jópofizik, így meg úgy bánja a gyerekkorom, az unokáját állítólag imádja... a hátam mögött pedig a hugomnak (akit viszont nekem szid) elmond mindennek

Ezek után nem tudom ismét, van e értelme. Ő az egyedüli rokonom (tesóim kicsik hugomon kívül, még otthon laknak vele) de így "hátbaszúrnia". Nem tudja, hogy olvastam ezt a beszélgetést. De ezek után valahogy megint azt érzem, látni sem akarom.

Ti mit tennétek?