Rossz ember vagyok, ha nincs bűntudatom amiatt, ha hazudok az anyámnak?17

Igazából vele csak addig lehet őszintének lenni, amíg ugyan azt gondolom mint ő, vagy belefér a közlendő tény az ő kis rólam kialakított elképzelésébe. Emlékszem általános iskola alatt mindig veszekedett velem, hogy meg fogok bukni, ha éppen ötösnél rosszabb jegyet hoztam haza. Ha elmondtam, hogy négyest vagy rosszabbat kaptam akkor azért kiabált, ha megtudta kedves tanárként dolgozó nagynénémtől a "rossz" jegyet, akkor meg azért is hisztizett, hogy én milyen hazug mocsok vagyok. És ezt nem lehetett vele őszintén megbeszélni, mert akkor meg azért kezdett kiabálni. Középiskola óta nem várja el ennyire a szín ötöst, csak annyi, hogy legyen az átlagom minimum 4,2 és ne legyen két-háromnál több hármasom félévkor és év végén. Viszont fizikánál gyakran megesik, hogy kettes és hármas között imbolyog az átlagom. És mivel anyám nem ért az enaplóhoz, én meg azt kamuzom, hogy én sem tudok belépni sokszor, így nem tudja követni a jegyeimet. Ezért, ha nincs az a veszély, hogy a koli értesítőt küld ki arról, hogy a fizika átlag 2,75 alatt van, akkor mindig azt mondom, hogy hát hármas négyes között állok, inkább a hármas felé. Én tisztában vagyok vele, hogy a kolis korrepetálásra járással is csak hármast tudok összehozni, bármit is teszek, nem stresszelem magam azzal, hogy még anyámat is hallgassam, hogy tuti nem is foglalkozok vele. Ha meg véletlenül koli küld értesítőt, ami általában negyedévkor van, mindig mondom, hogy kevés jegyünk van, csak mostanában kaptam a kettest, és a koli máshogy számol egy kicsit mint a suli. És ez amúgy igaz is, azt leszámítva, hogy a kettest nem pont akkor kaptam.

Olyan dolgokban például soha nem hazudok, hogy mit tudom én osztály pénzt kéne befizetni és többet mondok, mint ami. Tehát a hazugságaimmal nem húzom le anyagilag, csak elkerülöm a felesleges vitákat.

Ő szeret beszólogatni, ha este hat után eszek, igaz többnyire nyáron, vagy évközben péntekenként hétre érek haza, hamarabb vacsizni lehetőségem nincs. Olyankor van, hogy titokban vacsorázok, ha nem akarom azt hallani, hogy minek eszek olyankor, úgyis dagadt vagyok. Ha meg éppen nem titokban eszek és beszól, akkor mindig visazaszólok, hogy ő is pont ugyan olyan dagadt, ne álltassa magát, hogy nem. Egyszer kipróbáltam, hogy egy héten keresztül nem olyankor vacsoráztam, amikor nem látja, és az lett a vége, hogy minden nap beszólt.

Akkor mindig azt mondom, ha velem azonos neművel megyek randzini, hogy igazából valamelyik barátommal találkozom.(Ő homofób amúgy) Ezt a baráti tali indokot akkor is bejátszom, ha csak el akarok menni nyáron egyedül abba a városba, ahol kolis vagyok. Arról, hogy hol vagyok nem hazudok, csak arról, hogy kivel megyek.

Ha koli időben kérdezget, hogy merre jártam szabadidőben, vagy azt mondom, hogy sehol, vagy ha mondjuk egyedül elmentem a boltba esti kimenőben, és beszámolok róla, mert kérdez, akkor inkább azt hazudom, hogy nem egyedül mentem, mert ezért is vitázik.

Ha diákmelós pénzemből megengedi, hogy rendeljek valamit, amit szeretnék, akkor megrendelem amit mondtam, plusz egy másik dolgot. Vagy hazudok annak az áráról, mert például húzza a száját, hogy mit tudom én sokba került a könyv, amit amúgy fullba én fizettem.

És ilyen apróságokban hazudok, amiket mindig túlreagál, de amúgy neki semmit nem befolyásolna akkor sem a dolog, ha éppen nem ordibálva kezdené rögtön. Nekem pedig fura, hogy hallom, hogy másoknak milyen őszinte a kapcsolata az anyjával, én meg az enyémmel csak akkor tudok beszélni normálisan, ha olyat mondok ami számára elfogadható. És a neki elfogadható dolgok azok vagy ritkák, vagy nem igazak, ha én állítom. És nekem nincs bűntudatom, ha neki hazudok. Igazából másnak nem szoktam hazudni, talán képtelen is vagyok rá. Egyszerűen csak neki tudok kamuzni, és ő el is hiszi, általános óta le sem buktam a jegyeim miatt például. Mondjuk nem véletlenül mentem koliba, de igazából ebbe az is közrejátszott, hogy apámmal is rossz a kapcsolatunk,más okokból, anyám meg uralkodó természet és nem bírom elviselni, hogy csak azt kell gondolnom amit ő, olyannak kell lennem, amilyennek ő elvárja, önálló gondolatom, ami nem egyezik az övével nem lehet.

Rossz ember vagyok, ha nem bánt az, hogy anyámnak gyakran hazudok?