23 éves vagyok és a szüleim nem engedik, hogy barátom legyen, ez normális?
Egyetemre járok,a szüleim erőltették, utána a jegyek miatt terrorizáltak. Többször meg is vert apám, mert "nem tanulok". Azzal tartottak sakkban, hogy fenyegetett, hogy megöl, volt, hogy meg is próbálta. Anyám nagy egyet értésére. Úgy beszélnek velem, mint a kutyávak,nem is lehet saját akaratom, rettegek tőlük. Azt is megszabják, mennyit, mit egyek,ha beteg voltam őrjöngtek, hogy nem kérem, pedig nem tehettem róla.
Sehova nem mehetek, ellenőriznek, a barátaik is beköpnek. Egyszer mentem el nyáron egy órára, azért is balhé volt, hogy "hazudok nekik", mert valaki látott a boltban... Lehet azt hitték, "felcsináltattam" magam. Mondjuk ezzel gyanúsítanak 16 éves korom óta.... Akkor hónapokig mérgeztek, meg elkábítottak, mert nem ment a matematika fakt és hazaküldtek influenza miatt és apám kitalálta, hogy "nem akarok iskolába menni". Senki nem tudta hónapokig, mi bajom...
Sajnos a sztori igaz. Öcsém kocsit kap, én pofont, tulajdon vagyok. Apám alkoholista, hajnal óta bort és pálinkát iszik minden egyes nap, ez a folyadékja. Évi 500 liter bornál több elmegy neki, meg kb. 300 liter pálinka, mert ezt főzetjük, de sosem tart ki....
Igazábl ezt az egész egyetemet ők akarták, pont erre,először azzal terrorizált, hogy miért nincs pénteken, meg vizsgaidőszakban órám, majd a jegyek miatt.... Sajnos egy tárgy nem is megy...
Igazából anyám segíti,meg eljátszák, hogy semmi sem történt, kitalálom. Mikor a szomszéd mentett meg azzal, hogy észrevett, mikor október végén egy vasárnap reggel részegen nekem rontott, hogy megöl... Még az udvaron is ütött rúgott, anyámat is földhöz vágta... Megölt volna, így csak az orromat törte el,meg belém rúgott, mert anyám megijedt, hogy kihívják a rendőrséget... Utólag tagadnak mindent, soha hozzám nem értek, at egész család, én vagyok a "bolond".
Ha meg elmennék egy kávéra valakivel, megy hogy, "k...rvulni tudsz, tanulni meg b...szol piszok, állj ki az utcasarokra". Hihetetlen, hogy anyám meg falaz neki...
Sajnos segítségem nincsen... Ezt az iskolát is kényszerből vállaltam be, mert féltem, ha nincs a társaság, már ömgyilkos lettem volna, de ezt nem merem elmondani így nekik. Főleg, mert legalább fedél van a fejem felett....
NEM KITALÁLT A SZTORI, KÉRLEK NE BÁNTSATOK! Tagadnak mindent, én vagyok a "bolond".
Utolsó azért mert kamu kérdés.
A hetero kategóriába volt eredetileg beküldve,a kérdezö fétise hogy szorult helyzetben lévö lányokat vki kihasználja segítségért cserébe, 2 havonta szokta kiírni.
Új tanév, új kezdet. Ugye már nem laksz a szüleiddel?
Ahogy elnézem, vannak, akik tényleg utána jártak annak, amit teszel - és ha te magad nem vagy hajlandó lépni a saját érdekedben, akkor tényleg hiába irogatsz ide. Ugyanis felnőtt ember vagy, bántalmazó közegben vagy már nagyon régóta, mégsem teszel magadért semmit. 23 évesen már csak van valami végzettséged, amivel elmehetsz dolgozni, hogy a megyéből is elköltözz.
Ha ezt nem teszed meg magadért, nincs értelme annak, hogy vádaskodj, hiszen te magad tartod magad ebben a szituációban.
Drága, teljesen magamra ismertem ebben a sztoriban. Nagyon sajnálom, hogy ezt teszik veled.
Ebbõl csak úgy tudsz kitörni, ha barátot szerzel es végre elmész otthonról! :) Szerintem,nagyon féltenek a szüleid, ezért próbálnak korlátozni, de az ebben a szabad világban inkább még a hátrányodra válik. Kellenek a tapasztalatok.
Nekem is nagyon korlátozóak voltak a szüleim, anyukám konkrétan terrozizált, ha a barátomnál akartam maradni. Még a rendőrséget is kihívta rá, majd engem is beráncigált a rendőrségre.
Amiatt is, mert bulizni mentem. Ennek úgy vetettem véget, hogy elköltöztem otthonról az egyetem miatt...
Én a helyedben sürgősen barátot szereznek, nem játszhatod örökké a jó kislányt, felnőtt ember vagy!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!