Mit csináljak, ha a szüleim nem segítenek és nem is támogatnak a fogyásban?

Javasolták a futást... szerintem semmiképp, tönkretenné az ízületeid. Tempós séta elég lesz, 130-as pulzus mellett (nem kell mérni, az kb annyi, amikor még tudsz lihegés nélkül beszélni), 45 perc. Az elején lehet kevesebb, később mehet feljebb. Mindenképp jó cipőben, ha van lehetőséged, ezen ne spórolj!

Bicajozhatsz is, úszhatsz, ha van hol. Igazából mindegy, csak ne terheljen agyon és meglegyen a pulzus és bírd is ki az órát.

Te inkább kevesebbet eszel, mint kellene. Kiszámoltam az adataid dal, amiket itt megadtál, és 1566kc jött ki, ahhoz hogy fogyj. De mivel csak 1200-1400 ét eszel, így mindent elraktároz a szervezeted. Próbálj meg délelőtt többet enni, és délután kevesebbet. Az se baj, ha minden szünetben eszel kB 100 kalóriát, otthon meg elosztva a többit.

De azért egy orvos biztos okosabbak tudna mondani.

"Biciklizni szoktam mindig"

Én heti 4x-5x egy óráról beszélek és tempósan, nem tingli-tanglizva. Neked megvan annyi?

Lehet szobabicikli is, télen kint nem annyira kellemes tekerni, de otthon nem gond akkor sem meg nyáron sem.

Ez nem vicc, mond meg anyukádéknak hogy komoly betegség is lehet a háttérben...

Nem tudhatjuk, amíg az orvos nem mond semmit. Az én szüleim is ilyenek voltak... Neem, nincs semmi baj, majd megnő, majd lefogy, felnőttként mentem el orvoshoz azzal hogy nem zabálok, mégis hízok. Ott kiderült hogy autoimmun pajzsmirigy betegségem van, aztán kicsit később csináltattam egy vércukorterhelést is, ott meg az hogy 2-es típusú cukorbetegségem is van és inzulin rezisztenciám is. De a szüleim szerint nyilván nem volt semmi bajom. Aztán amikor taglaltam nekik ezeket, megvoltak rémülve hogy Jézusom a kislányunk milyen beteg...

Mondjuk nyilván nekem nem csak a hízás volt a bajom, menstruációm 13-évesen jött meg, aztán 1-2 alkalom után búcsút is mondhattunk neki. Évek óta nincs, mostanában szokott néha néha lenni. A hajam is nagyon hullik, nagyon pattanásos is voltam/vagyok, és ha valahogy megsérülök, nagyon lassan gyógyul meg a seb. Ilyenekből azért lehetett volna ezekre a betegségekre saccolni, de fiatalon még az orvosok se vesznek komolyan én így tapasztaltam. Pl emlékszem hogy 17 évesen voltam nőgyógyásznál, ahol ugye mondtam hogy, nincs mensi, évek óta színét se láttam, ő erre azt reagálta hogy lekene fogyni. Akkor biztos lenne. Ha a haziorvosnak mondtam hogy, nem tudok lefogyni ő egyből próbálta meghazudtolni a mondataimat, hogy biztos többet eszek annál, amit mondok. Főleg hogy a családban sokan cukorbetegek, mégse gondolt senki erre, és ez elég szomorú. Felelőtlenség annak ellenére, hogy imádom a szüleim de nem 18 évesen lettem beteg, valószínűleg a kezeletlen pajzsmirigy miatt alakultak ki a bajok. Évekig nem voltam kezelve, mert gondolom azthittek az ő szemük fénye nem lehet beteg, az kivan zárva. Valószínűleg cukorbeteg lennék mindenképpen de hamarabb eltudtuk volna csípni, nem lenne ennyire durva, nem kéne életem végéig ilyen dózisban szednem gyógyszereket és stb...

Amúgy kiderültek a problémáim, kezelve van, dietazok (1500 kcal, 150 gr szénhidrát diéta) és azóta lefogytam (25 éves vagyok) 152 cm, és 60 kg. 55-lenne a legegészségesebb, viszont ez az 5 kiló nem akar, egyszerűen nem lehet leimádkozni rólam....

Heti 5x biciglizek 2,5 órát a munkába oda, vissza. Télen szobabiciglizek ugyanennyit. Ennyi szerintem kell ahhoz hogy lefogyj.