Elfogadnátok hogy a lányotok gimnáziumba kollégista legyen?

Nem arról van szó, hogy nem tud közlekedni, ez nem is értem hogy jön ide. Egy csomó más aspektusa van a dolognak.

Anyagilag megengedheti magának a család? Ebbe kb senki bele sem gondolt.

Nem fog rossz társaságba keveredni, inni, drogozni? Persze, mindenki azt hiszi, hogy ismeri a saját gyerekét, de a tinédzser kor, meg a megváltozott környezet nagy varázslók. Vannak nekem is ismerőseim, akik koleszba laktak középiskolásként, azért meséltek durva sztorikat.

Fog tudni, és akar majd koncentrálni a tanulásra? Ez még a kezdő egyetemistáknak is sokszor elcsúszik a nagy szokatlan szabadságban.

Nem 40 vagy huszon évesekről van szó, hanem tinikről. 14-15 éves az pont a legbrutálisabb lázadó kamaszkor. 18 évesen, leérettségizve, mehet ahova akar koleszba. Addig csak ha muszáj. Itt meg nem az. Tegye fel a kezét, aki azzal foglalkozik, amit 14 évesen megálmodott magának!

Ne haragudj 12es, de szerinted csak a koleszosok isznak meg drogoznak? Ne viccelj már.

És az miért jobb, hogy egyetemen "csúszik el a szokatlan szabadságban"? 9.ben még kb semminek nincs tétje a továbbtanulással kapcsolatban, egyetemről első évben is simán kibukhat.

#3 vagyok, tényleg a közlekedés említéséért lettem lepontozva és megemlegetve? :D

Egyértelmű, hogy a cigi/ital/drog/szex/lelki magárahagyottság stb. a nagyobb probléma, pont ezért írtam, hogy mennyire nem mindegy, milyen a kollégium. A gyerekemet csak olyan kollégiumba iratnám be, amelyről meggyőződtem, hogy megnyugtatóan kezelné ezeket a kérdéseket. Egy 14 éves gyerekre még nagyon oda kell figyelni ezen a téren.

A közlekedés csip-csup ügynek tűnik, és a koli remélhetőleg az iskolához közel van, de ha mégsem, ebből a kollégista élet mellett is könnyen lehet a 14 éves fiatal életéből naponta órákat felemésztő ingázás, ráadásul egy számára merőben szokatlan miliőben. Semmi bajom a nagyvárosi, budapesti közlekedéssel, de egy vidékről, egyedül felkerült kamasznak szerintem igenis nehéz lenne megszoknia azt a lelketlen, tömött mókuskereket, ami reggelente ott megy a metrón, villamosokon, buszokon, stb. Az elidegenedést. A személytelenséget. Rendben van, szokja, de ne 14 éves korától napi 1,5-3 órában, ami az átlag budapesti ingázás sokszor. Neki még mással kellene töltenie azt az időt, és a családjától elszakítva fontos, hogy egy viszonylag otthonosabb környezető, az iskolához legfeljebb fél órás távolságra eső kollégiumra essen a választás, én így gondolom.

Mutassatok már egy olyan kollegiumot, ahol 1,5-3 órát kell utazni az iskolába ...

Ezzel a hozzáállással neveltek életképtelen embereket, hogy nem nézitek ki egy 14-15 éves gyerekből, hogy fel tud szállni a lelketlen mókuskerékre :D anno egy zsákfaluból költöztem Budapestre , nem lettem lelkibeteg, én, és még sokan mások .

Kedves 19, ha nem lettél "lelkibeteg", miért érzed szükségét, hogy ezt itt bizonygasd? Hogy más ne csinálja másként, mert akkor te lehet, hogy "rosszul" csináltad? Én is éltem Budapesten fiatal felnőttként, és túléltem, rendben volt, de nem kívánnám a 14 éves gyerekemnek. Egyetemistaként a saját felelősségére, saját döntése szerint oké.

Oda-vissza értettem a 1,5-3 órát, és azért Budapesten ez az egyenként 45-90 perces, átszállásokkal tarkított menetidő iskoláknál sem elképzelhetetlen. Nem élből ellenzem én a budapesti középiskolás létet, de ahogy a 17-es is írja, észnél kell lenni, utánajárni a dolgoknak, és nem fejest ugrani egyből a következményekbe.

14-18 éves korban is iszonyú sokmindent tanul meg az ember az iskolán kívül is (önállóság, önfenntartás, önismeret diákmunka, háztarttás/takarítás, szociális készségek, társas kapcsolatok, szerelem, sima kamaszlétes tengés-lengés stb.). A szülője, testvére, rokonság stb. nincs ott, hogy segítsen neki az előbbiekben, ezért eleve egy kis hátránnyal indul, erre rárakódva még nagyon nem hiányzik a többórás ingázás. Terhelje magát, szokja csak, de mértékkel. Ne legyen több annál, amit bír, és ami eleve sok.