Mennyire normális hogy 22 éves fiúként még mindig bele akarnak szólni apámék, hova megyek dolgozni?
Júliusban ott hagytam az előző munkahelyemet ,ez vidéken volt (vendéglátás) ,kocsival 10 perc volt az út. Már azért is "háború" volt,hogy de hülye vagyok hogy ott hagytam egy biztos munkahelyet.
Most feljöttem Pestre dolgozni kb 50 perc az út.
Ez is vendéglátás .
Apámék még nem tudják, anyával élek,de semmi kedvem elmondani nekik,mert tudom hogy örökké ezt fogom hallgatni hogy,nem vagyok normális,mert egy csomó idő lesz az utazás ,nem fogom bírni,meg hogy fele fizetésem el megy majd benzinre.stb stb
Hát,már bocs,de szerintem egy 20-on évesre bőven ráillő még a "fiú" elnevezés.
Attól,hogy valaki 22 évesen házas vagy gyereke van,még nem lesz érett.
2-es: apai részről nincs testvérem,anyai részről van egy húgom.
Az órabér jobb. De igazából nem a fizu miatt váltottam, több oka volt , legfőbb:16-18 órás műszakaim voltak (szálloda) és szószerint csak dolgoztam meg aludtam, és vágyok azért másra is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!