Elegem van a szüleimből. Én reagálom túl?
Felnőtt vagyok most leszek egyetemista és már gyűlölök itthon lenni konkrétan de még nem adatott lehetőségem itthonról elköltözni. Mert egyetem mellett nem tudom saját magam ellátni sajnos. Kezdjük ott hogy anyu állandóan azt hajtja hogy piszkos a ház ez undorító az hogy néz ki stb. mindenben a hibát látja és nincs kedvem takarítani otthon a szobámon kívül mert neki sosem jó az amit a másik csinál.Csak abba is beleköt.
Van egy öcsém aki lassan felnőtt lesz és tőle nem várnak el semmit mert hogy ő nem csavarog mint én meg ő fiú meg ő fiatalabb nálam. Ilyen indokokkal jönnek. Ha én megmondom hogy pl. ő miért nem képes elmenni egyszer a boltba akkor nekem ugranak hogy én milyen szerencsétlen vagyok hogy ilyeneket merek mondani meg a fenti okok hogy őt biztos hogy nem küldik el meg tudhatnám hogy nem jár sehova meg hogy nem igaz én nem tudok elmenni holott állandóan én járok hogyha anyuék pl.dolgoznak.
Meg fenyeget hogy megver meg felpofoz.
Ha tehetem nem vagyok otthon a 4 fal között mert tuti idegroncs lennék.Elég sokat járok el nagyszüleimhez meg barátnőkkel ahova csak lehet és ezt is megszólja hogy csavargok össze vissza minthogy itthon csinálnám a dolgomat. Takarítanák meg ilyenek.
Megértem hogy anyu rengeteget dolgozik azért hogy meglegyen mindenünk meg hogy nem jó a munkahelyi közege de ne rajtam vezesse már le könyörgöm .
Egésznap kiabál általában mindenért. Semmi nem jó neki .Ha elkezdek beszélni hozzá le se szar konkrétan.(Meg én nem leszek az öcsém szolgálja vagy cselédje az hogy ők kinyalják a hátsóját nem jelenti hogy nekem is ki kell...)
Nem szoktam főzni nagy ritka ha elmosogatok ezt is bevallom de egyszerűen elég volt.Nem igaz hogy az öcsém meg éli világát és nem kell csinálnia semmit merthogy a mosogatás női munka szerintük.
De én úgy érzem ha magamra lennék utalva sokkal jobban érezném magam megfőznék simán mert képes vagyok rá biztosan nem élnék szutyokban tehát nem vagyok trehány..de persze ők ezt mondják rólam. Minden undorító jelzővel illetnek ha valami nem tetszik nekik. Nagyon meglátszik hogy kivételeznek de ezt sosem vallja be akkor is elkezd velem kiabálni ha ezt mondom. Nem lehet vele beszélni normális emberi módon.
19 éves vagyok könyörgöm és mindenbe beledumál hogy mikor merre meddig voltam. Mert hogy én amíg ott lakok addig ő parancsol...
ez is milyen gondolkozás. Alig várom hogy megszabaduljak ettől az egésztől és ne merje senki mondani hogy utána majd vissza vágyok mert biztosan nem . Egyébként szerintem talpraesett vagyok és feltudom magam találni sok esetben. Nyilván sok dolog van amit meg kell tanulnom. De szerintem ezt az undorító bánásmódot senki nem érdemli meg.
Az én anyám a 18. szülinapomra bőröndöt adott, és közölte, hogy vagy költözök, vagy innentől fizetek. Nagyonis el lehet végezni egy nappalis egyetemet (én pl jogit) munka mellett. :)
Úgyhogy tedd össze a kezed, hogy téged eltartanak és csak tanulnod kell, meg házimunkában segíteni, te nagy "felnőtt".
Lepontoztak eddig is, de utsó, akkor sincs igazad.
Ha már a világra 'szott, ha már erre volt esze, akkor az a minimum, hogy mindent megtesz a te érdekedben, hogy a legkönnyebb életed legyen, mert nem te akartál megszületni. Itt max a szerencséért teheti össze a kezét bárki, hogy jobb a környezete, s nem azért, hogy mit adnak meg neki a szülei, mert az a minimum, hogy mindent, ami tőlük telik. Aki nem így gondolja, az keressen egy kötelet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!