Elegem van a szüleimből. Én reagálom túl?

12es te nagyon okos. Szulo dolga h eltartsa es jot akarjon neki ja mar megszulte, ezt vallalta!

Nem a legujabb iphont stb de normal korulmenyeket. Es ez a szulo kutya kotelessege ember. Nem el lehet menni. Szulonek is kusti van. Kompromisszum van. Nem az amit a szulo kitalal.

Na kezdődik a szokásos menet, hogy a szülő vállalta, a szülő nyaljon segget 40 éves korig... ez már uncsi én nem szállok be ebbe.

Ha annyira zavarja, húzzon el otthonról, elmúlt 18. Minden családban megvan mindekinek a maga dolga, az hogy ő folyton az öccsét figyeli és magához hasonlítgatja, nem segít a saját helyzetén.

Szóval anyukád olyan helyen dolgozik ahol szíve szerint nem lenne, de ugye nem léphet ki, mert el kell tartania a 2 gyerekét. Fizetnie kell a rezsit, kaját mindent. Szóval rengeteget dolgozik, hogy ne az utcán kolduljatok, hogy te nyugodtan tudj egyetemen tanulni, hogy ne kelljen eladónak menned egy boltba minimálbérért. Cserébe te ( és az öcséd is) elvárjátok, hogy anyud ledolgozza a 8-9-12 óráját, majd hazamegy, főzzön, mosson, takarítson, mert egyik gyereke sem hajlandó erre. Csodálkozol, hogy anyádnak a t*ke tele van veletek?

2 lányom van. Az egyik gimnazista a másik másodéves egyetemista. Én is 10 órákat dolgozom, majd otthon jön a "második műszak" Főzzök, mosok, takarítok. Persze a lányoknak kell az ennivaló, mert nem akarnak éhezni, kell a tiszta ruha, mert büdösen, koszosan ők nem mennek iskolába, ki az utcára. De ahogy te is, ők is duzzogtak, hogy ki mosogasson, vagy takarítson. Persze, hogy egy idő után nekem is elegem lett, hogy állandóan könyörögni kellett, hogy porszívozzanak ki, mosogassanak el. De csak azzal jöttek, hogy a saját szobájukat rendben tartják ( úgy ahogy, a hetekig tartó szennyest meg sem említem) Egy nap elegem lett. Közöltem velük, hogy holnaptól csak magamra főzök, mosogatok, magam után takarítok. Úgy ahogy ők. Nem hitték el. 1 hétig várták, hogy mikor unnom meg. Éhesek voltak, unták a rántottát, nem volt tiszta a ruhájuk, mert unták a mosást, teregetést, vasalást. Én végre élveztem, hogy munka után, megfőztem a magam kis kajáját, jót ettem, majd olvastam, végre filmet végig nézhettem. Rájöttek, hogy vagy besegítenek vagy szenvednek. Ma már mindháran megosszuk a munkát.

Szóval nem árt nyafogás helyett, végig gondolnod, hogy anyád mennyi mindent megtesz értetek. Ha szó nélkül segítenél neki, egy idő után értékeli majd, mert anyud is rájön, több ideje marad a pihenésre. Inkább segíts anyádnak, és vedd rá a tesódat is. Ha tesód nem kap enni, nincs tiszta ruhája, rájön ő is, hogy vagy segít vagy éhezik.

Kedves kérdező!

A szüleid helyében én már kivágtalak volna hazulról, mint macskát szarni!

"Felnőtt vagyok"

Hát persze...

Ha...ha...ha...

"Felnőtt vagyok most leszek egyetemista és már gyűlölök itthon lenni konkrétan de még nem adatott lehetőségem itthonról elköltözni. Mert egyetem mellett nem tudom saját magam ellátni "

Magyarul elvárod a szüleidtől, hogy továbbra is eltartsanak cserébe az utálatodért.

Nem vagy semmi.

A leírtak alapján nem kérnek sokat. Majd ha megcsinálod, utána mutogathatsz a testvéredre, hogy miért nem csinál semmit.

Ha nem tetszik, akkor dolgozhatsz, elköltözhetsz.

Megértem, de a leírásod alapján neked szinte ki sem kell venned a részed a házimunkából, ami elég nagy szó.

Lehet, hogy egy kicsit segítőkészebbnek kellene lenned, nem lehet könnyű az édesanyádnak...én diákmunkán voltam ruházati üzletben egy héting és úgy bántak/beszéltek velem bent a lányok, mint egy rakás szarral finoman szólva. Ja, és nem ehettem/ihattam 8 órán keresztül, felmosattàk velem az egész boltot és jól megaláztak...Teljesen kikészültem. Teljesen! Be kellett fognom, ha azt akartam, hogy kifizessenek és ne büntessen meg a Diákszövetkezet. Akkor most gondold el, mit érezhet az anyukád, amennyiben fizikai munkát végez...

Nekem ugyanez a helyzet, csak én 23 vagyok, egyetemista, egyke és rendszeresen végzek házimunkát, ami soha nincs megbecsülve...sőt, ha olyan hangulata van az anyámnak, rám fogja, hogy semmit nem csináltam és azt nem is én mosogattam el...nem viccelek...és nem tudok elköltözzni. A suttyó mostoha apám még egy szaros villát sem mos el maga után, összepiszkolja a pultot, bejön cipővel a szobába, egyszerre 3 edényt használ el evéskor és mindent otthagy maga után, iszonyat mennyiségű mosatlan van, a kutyust is rendszeresen viszem..mintha valami cseléd lennék! És az anyám nem tesz ez ellen semmit!

Ja és ha olyan hangulatban van az anyàm, akkor azt mondja, hogy rosszul teregettem ki és leszedeti velem az egészet és ő csinálja meg inkább...ugyanúgy,ahogy èn...nagyon durva...és azt hazudja, hogy semmit nem csinálok, holott én végzem a házi munka nagy részét.

Most jön a bomba:

2 hónapig még egy szobában kell velük aludnom a felùjítások miatt...te legalább kimehetsz és vannak barátaid, nagyszülők, saját szoba! Csoda, hogy nem kötöttem fel magam ebben az alkalmazkodásban...a borzalmas neszeit kell hallgatnom ennek a prolinak, egyfojtàban vakarja magát most is és a hányinger kerülget, állandóan előttem flörtölnek meg fogdossák egymást, és úgy beszél velem az anyám mint egy rakás szarral..

És nem tudok annyit keresni, hogy elköltözzek...

Szerinted? 23 éves fiatal nőként?

Nem vagy egyedül a gondoddal, megértelek..szörnyű lehet ez a kivételezés...nekem a mostohàm olyan mint egy kivételezett tesó akit az anyám jobban szeret..hosszú...

De nem olyan menthetetlen. Nem is végzel házi munkát, könyörgöm...lehet, hogy azért kérnek meg pont téged, mert felnőttként kezelnek és számìtanak rád. Hogy segítesz...próbálj meg beszélni az anyukáddal és segíts többet, szerintem...elmondásod alapján szò szerint nem csinálsz otthon semmit..nem segítesz..ez nem jò így...nem csak haverokból áll az élet...ha meg nem akasz segíteni otthon..ott a kollégium.

Lehet, hogy az anyukádnak tényleg szüksége van rád...