Anyámat nem is érdekli annyira a nemrég született kisfiam! Hogy lehet egy ilyen egy anya/nagymama?
Nővéremnek van két fia, 4-6 évesek. Nekem most született a kisfiam 3 hete. Anyám végig mondogatta hogy alig várja már. Már kicsit gyanús volt nekem, hogy egyszer sem jött el a kicsinek bevásárolni, nézelődni, stb. Nővéremmel hetente jártak hónapokig. Arra fogtam, hogy az unoka vigyázás miatt nincs ideje.
De egy hete olyan történt amit nem gondoltam! Büszke apaként minden nap küldtem neki 1-2 fotót, megírtam neki mi a helyzet ha orvosi vizsgálat volt, stb. Erre egy hete anyám azt mondta a telefonban, hogy “már este 7 óra van, hagyjam békén egy kicsit, meg amúgy is ne küldözgessek naponta neki képeket”! Akkora dolog naponta 1-2 kép maximum? Nemhogy örülne neki! A feleségem anyja rendesen ránkszól, hogy küldjük el az összes képet neki! Anyám egyetlen egyszer jött el hozzánk, akkor is jött a hívás a nővéremtől, hogy mikor jön már mert ők mennének plázázni és vigyázni kéne a gyerekekre (egy házban laknak). Volt nálunk összesen 20 percet maximum. Nem erre számítottam, azt hittem az én gyerekem is annyira fogja érdekelni, mint a lánya gyerekei. Velük állandóan foglalkozott.
Most erre hogyan reagáljak? Mit tegyek? Nagyon rosszul esik. Már mondtam neki, de letagadja, azt mondja túlérzékeny vagyok és más nagymama ennyit se törődik! Meg hogy éljük a saját életünket, nem kell ő abba, hogy mindenről értesüljön a picivel kapcsolatban. Majd szóljunk ha nagy a baj!
Szerintem anyádnak valahogy úgy jön le a te gyermeked, hogy az anyja nem az ő vére. Te "csak" az apa vagy. A nővéred a gyerekek anyja. Így közelebb érzi magához azokat az unokákat.
Sajnállak, hogy nem tudod teljesen megosztani a boldogságodat az édesanyáddal. Idővel elképzelhető, hogy teljes jogú unokája lesz a te gyermeked is.
Vele él a lánya családja 2 gyerekkel, ezért minden napja róluk szól. Abba könnyebb érzelmileg belefolynia, mint a telefonon nézegetett képekbe.
Nem mondom, hogy jó helyzet az, amikor ennyire támaszkodnak a nagymamára, de nem tarthat attól, hogy még ti is a nyakába akartok majd varrni egy újabb gyereket idős korára? Neked a szemed fénye a baba, neki meg lehet, hogy a maradék szabadidejének elrablójának tűnhet. Növéred és anyukád is hibás abban, hogy már nincs kedve veled/veletek foglalkozni. Tényleg jobb az, amit mondott, mintha mindent irányítani akarna helyettetek.
Mást vártál, de ő láthatóan teljesen elzárkózik. Tedd hát azt, amit kért, élj meg minden pillanatot a csalàdoddal és csak akkor küldj információt vagy 1 darab képet, ha kéri. Könnyen lehet, hogy majd 1-2 év múlva kap észbe, addigra meg a gyerek nem fogja ismerni és nem kér a mamából. Van ilyen.
8as, a hisztizős kérdezőre gondolsz aki elvárta volna hogy az anyja hagyja a házfelújítást mert ő képtelen egyedül elboldogulni egy újszülöttel?
Kérdező, te nem tudsz sok mindent tenni, ne küldj neki egy képet se, ne is nagyon keresd, ha meg ő keres akkor rázd le pár perc után, ha meg ő kér segítséget mond hogy már késő van hagyjon vele békén. Ritkítsátok a kapcsolatot.
Szerintem meg nem normális a hozzáállása, hiszen ő is az unokája. Szerintem az első 2 unokával a teesódék ellőtték az "újdonság varázsa" fegyvert és már nem nagy szám neki.
Ha lenne benne egy kis szív, nem tenne különbséget akármi is van! Számomra leírta volna magát, biztos, h nem hivnám, nem írnék, nem keresném. Ahogy ő fogalmazott: nem zavarnám többet.
Hát ilyen volt a barátnőmék családjában. Ott a barátnőm anyósa a lányának a kisgyerekét úgy emlegette, hogy "a mienk", a fiának az egy évvel fiatalabb kisgyerekét pedig úgy emlegette, hogy "a tietek".
:(((
A nővéred a családjával vele él, a két unoka után már nincs meg az újdonság varázsa.
Mostanában gyakoriak azok a kérdések az oldalon, hogy a nagyszülők mennyire örültek a sokadik unokának. Ott is voltak a tiedhez hasonló válaszok, hogy a 2. vagy 3., vagy éppen a fiú általi unoka már nem olyan fontos.
De az is lehet, hogy teljesen kimeríti őt a család, a leírás alapján gyakran ingyen bébiszitternek használják a nagyit. Erre utalhat az "este 7 óra van, hagyjam békén egy kicsit" is.
Reméljük, miután a kisfiad megszületik, változik a helyzet.
Ez még a jobbik eset. Hagy élni. Én anyám is folyton különbséget tesz köztem, és a testvérem közt szinte majdnem mindenben. A legjobban az fáj, hogy ezt soha be nem ismerné. Olyan hibákért is engem talál meg, amiket nem is én követtem el, és mikor ez nyilvánvalóvá válik, akkor úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, bocsánatot sose kérne, ha szóvá teszem, túlérzékeny vagyok. Örülj, hogy anyud hagy titeket élni! Egyedül is lehetsz legalább olyan boldog a gyermekeddel, mint a testvéred az övéivel, sőt még boldogabb is. Ha anyud nem kíváncsi erre, zárjátok ki, osszátok meg azzal a szülővel, aki igenis érdeklődik.
Sok boldogságot! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!