Nagymamám 1945-ben született. Miken ment keresztül a 2000-es évekig tartó időszakig?

Kérdezd meg tőle. Én ennyit tudok, ha érdekel :D

Az én mamám 1934-ben született és mesélt is róla, mikor jöttek a II. világháború idején a repülők, kislányként futniuk kellett a családjával a pincébe. Papám azt mesélte, hogy kisiskolásként az általános iskolában minden reggel kapták egy kanál csukamájolajat immunrendszer erősítőként. Felnőttként a szocializmus idején egy nagy élelmiszerboltban dolgozott mint vezető és megbecsült munkaerő volt. Vannak kis fémkitűzői is, amin vöröscsillag van.

Mit élhetett át?

Háborút, vért, pusztítást, bombázásokat, folytonos rettegést, az óvóhelyek ódon szagát, a házuk elvesztését, - amit esetleg lebombáztak, - de lehet, hogy csak a szomszédjuk kutyáját találta meg cafatokban az egyik kerítésre felcsavarodva.

Miskolc keményen ipari város volt már akkor is!

Miskolc.

Ózd.

Kazincbarcika.

- Nem véletlenül védte később a régiót légvédelmi ütegek gyűrűje.

Aztán a fene sem tudja, hogy 1956-nak milyen vonzatai voltak Miskolc környékén, - eléggé közel van Recsk is.

Voltak-e módszeres begyűjtések, tisztogatások, megtorlások.

Aztán voltak feszült helyzetek az akkoriban Csehszlovákia néven futó országgal is, - fene tudja, hogy voltak-e olyan incidensek azon a határvidéken, mint amilyenek a déli határvidéken eléggé hosszútávon voltak mindennaposak.

- Nem véletlenül építettek a Rákosi-korszakban bunkerrendszert a déli határvidéken, - meg voltak a napi átlövések rendszeresen.

Aztán mi volt még?

Kádár János került hatalomra, - szelídebb vonalon folytatódott a szocializmus építése, amelynek eléggé sok őstermelő volt anno, vesztese.

- Gyakorlatilag elvették sok ember magántulajdonát és "ment a közösbe", - igaz, ezt nem Kádár János kezdeményezte.

Megpróbáltak mindent ipari méretűre duzzasztani - több-kevesebb sikerrel, - majd amikor kiderült, hogy nem tudja hosszabb távon felvenni a szocializmus a piszkos kapitalizmussal a versenyt, - és az emberek passzívan, de egyre nyíltabban szálltak szembe a hatalommal, - 1989-ben kiborították a kulát az edényből.

Megnyitották a németek előtt a határokat, - értelmét veszítette az egész NDK, mint olyan. S amig ment a magyarok kézfejének csókolgatása, addig feloszlott a Varsói Szerződés, mint katonai tömb, - gondolom, a szovjet csapatok kivonásából is láthatott jó pár momentumot a Nagymamád, - ha másként nem is, de a vasúti szerelvények százaiból bizonyos, hogy "lencsevégre kapott" egy párat a szeme.

Vége lett a szocializmusnak, a zavarosban halászók elkezdték élni világukat, - megannyi embert, családot döntöttek végzetes nyomorba, hajszoltak öngyilkosságba. A másik vonalon pedig elkezdte húzni a fejlett nyugat a mézes madzagot, - az európai úniós tagság fantazmagórájával - az állami vezetpk előtt, akik módszeresen lerombolták a nyugat kedvéért még azt is, ami egyébként kól működött és versenyképessé tehette volna a Magyar Köztársaságot. Napról napra drágult minden, tűntek el stabilnak hitt gyárak, üzemek, telephelyek, boltok, illetve bányák tucatjait zárták be, - ami ugye nem kicsit érintette a régió megélhetését.

Nagyjából ennyi fért bele 2000-ig, - amelyeket megélhetett a Nagymamád.