Hogyan értessem meg kedvesen anyámmal, hogy nem akarom "vele" kidekorálni a lakást?

Párommal új lakásba költöztünk, ahol az előző lakáshoz képest nagyon sok üres fal van. Anyám hobbi festő, de a legkevésbé sem a mi ízlésünknek valókat fest, hanem mint mindenkinek, saját stílusa van. Otthon náluk mindenhol az ő képei vannak, amik 80%-ban őt ábrázolják, bár ő tagadja, minden képen hosszú fekete hajú nők/babák vannak zöld szemmel. Pont mint ő, vagy madarak, denevérek.

Családi vállalkozásként ahol kb egyedül vagyok csak, de nem az enyém az iroda, hanem a nevelőapámé tele van a képeivel, mert csak az ő stílusában lehet valamit dekorálni. Igaz, hogy évente 2x jön be, ha erre jár, és én ülök itt folyton, nem lehet olyan mint amilyenre én szeretném, hogy jól is érezzem magam benne.

A lakásunkat már egyszerűen nem hagyom, és mondtam is neki, hogy köszönjük nem kérünk festményt, de erőszakosan ragaszkodik hozzá, hogy de az kell ide. Ha pedig megfesti és nem is rakom ki nem tudom hova tenni, hogy tényleg ne lássuk, olyat pedig biztos nem fogok játszani, hogy ha jön kirakom, ha elmegy levesszük.

Miért ennyire erőszakos??????????? Hogyan értessem meg vele, hogy tényleg nem kérünk képet? Miért kell, hogy mindenkinek tetszenek a képei?