Van itt olyan anyuka aki nem szereti a gyerekét mert csendes,visszahúzódó, pityergős, szorongós ha oviba, suliba vagy bárhova menni kell?

Nekem fordítva volt. Először nem szeretett anyám, utána sírós, szorongós, antiszoc lettem. Azt nem tudom, miért nem szeretett, sosem tudom meg. De azóta is vannak gondjaim a szociális helyzetekkel. Szóval nem véletlenül lesz szorongó egy gyerek szerintem, valaki belé táplálja, hogy félnie kell, és hogy nem elég jó.

21/N

Szerintem eleve nem kap szeretetet és olyanfajta támogatást a szülőtől, amire ennyi idősen szüksége van. Ez a dolog váltja ki a kiegyensúlyozatlanságot.

Magyarul a szülő a kiváltó ok.

Van egy kolléganőm..ugyanez a helyzet náluk. Igaz ott már 10 éves a gyerek.

És se tanár se pszichológus, se ismerősök, senki nem tudja felnyitni a szemét, hogy a nem törődöm nevelése az oka minden problémájának.

Borzasztó látni egy gyereket így felnőni. Jó esetben 18-20 éves korára terhes lesz (hogy elmeneküljön otthonról ,hogy szeretetet kapjon, belesodródik ócska kapcsolatokba)és ugyanezt a mintát viszi tovább...

De most ezzel mi a baj? Nem értem.

Sok csendes, introvertált ember van felnőttként is. Nekik is létezniük kell, ők is hasznos tagjai a társadalomnak.

Jaj, ettől a pszichológus szótól meg már rosszul vagyok. Áltudomány az egész.

Most én pl. nem szeretek csapatban játszani, ezért az egyéni munkaköröket preferálom. Nem érzem hátránynak, inkább előny. Nem vagyok rászorulva mások segítségére, bármit túlélek ellenben egy társaságfüggő már nem.

A 20. században meg pont a meg se mukkanó embereket szerették. Akkor a hangosakat próbálták elnyomni minél jobban. Most meg cserélődött a szerep.

Hidd el, akinek baja van veletek, annak igazából önmagával van harca.

Én pl. jobban örülnék egy csendesebb, szófogadó gyereknek, mint egy folyton koncsorgó, felszínes gyereknek. Persze mindkettő típus szerethető, csak az utóbbi esetből sok nézeteltérés származhat.