Helyes döntés lenne?

Édesanyám elhagyott 7 éves koromban, amivel csak segített, mert borzasztó életünk volt a tesóimmal mellette. Utána 16 éves koromig hallani sem akartam róla. 16 voltam mikor a nagyszüleim (anyja,apja) adtak neki egy utolsó esélyt a normális élethez ezért segítettek neki a lakhatásban, munka stb.. Én már akkor tudtam, hogy ha vissza jön a városba, akkor nem fogja bírni pár hétnél tovább és újra hülye lesz. De látogattam beszélgettem vele, csak hogy lássa szóba állok vele, lássa, hogy van miért megváltozni és legyen remény arra, hogy bepótólja az elmúlt 16 évet. Hát mondanom sem kell, 3 hét múlva le csúszott oda ahol volt. Ez már nagyon régen volt. Nem vágott földhöz, csak a szégyen amit az egész családra hozott. Ma már van egy csodálatos férjem és egy kislányom. A férjem sosem találkozott anyámmal és én sem 16 éves korom óta. A kislányom 3 éves és sokszor kérdezi, hogy neki miért nem látogatja őt a másik nagymamája. Azt szoktam felelni, hogy messze lakik és már öreg, beteg, de nagyon szereti őt. Arra gondoltam, hogy beszélek anyámmal és elmegyek hozzá a férjemmel és a lányommal, hogy a kislányom megismerhesse a nagymamáját, hiszen neki még nem okozott fájdalmat és csalódást, mint nekem. De figyelmeztetném a férjemet, hogy ne hagyja magát manipulálni, mert azt anyám mesterségesen űzi. Anyámat is figyelmeztetném, hogy csak is a lányom miatt vettem fel a kapcsolatot vele és a lányomnál van az első és az utolsó esélye, nálam már nincs esélye semmiképp. Félek, hogy zűrt okoz a családomban, hogy nagyon befurakodik és megszédít mindenkit a rafináltságával. Közben nem is félek, mert észre veszem, mikor mit akar és ismerem a trükkjeit, így talán meg tudnám akadályozni. Szerintetek? 27/N