A rendszerváltás idején szülővé váló szülők egy jelentős része valóban zsigerből mérgező szülők?

Az én szüleim is ilyenek, sajnos. Különösen illik rájuk hogy a rendszerváltás vesztesei, nem tudtak felemelkedni, kényelmes alkalmazotti pozícióban maradtak.55 éves korukra nem értek el semmit, már nekem és a nővéremnek is komolyabb egzisztenciája és lehetőségei vannak.

Nekik 1 millió még mindig nagy pénz, míg én tudom hogy ha kell, akkor érettségivel is össze lehet fél év alatt szedni. (Én egyébként egyetemre járok)

Engem felháborít amit írsz.

10 éves voltam a rendszerváltáskor. Megéltem és emlékszem rá. Minden megváltozott, a szüleim onnantól csak "feketén" tudtak dolgozni. Teljesen lecsúsztak pedig dolgoztak mindketten.

Ezt a változást csak azok élték meg jól akik jó pozícióban voltak hozzá.

Sokak életét elvágta a rendszerváltás, az akkor felnőttek rohadtul megszívták. És nem csak akkor, hosszútávon is.

Szóval igazságtalannak érzem amit írsz,bántónak.

Csak kicsit próbálj belegondolni az akkori helyzetbe.

A 90-es évek első felében születtek a gyerekeim. Mindketten diplomások vagyunk, életkezdésnek kaptunk egy kis egyszobás lakást a szüleinktől, azért is hálásak voltunk abban az időszakban, amikor őrületes infláció mellett 30%-os kamattal mentek a lakáshitelek. A fizetésünkből épp hogy csak meg lehetett élni, ennek ellenére minden évben mentünk nyaralni, sátorral, lakókocsiba, barátok családi nyaralójába, jártunk kirándulni a gyerekekkel stb. A családi élmények gyűjtése nem csak pénzkérdés.😁 Nagyjából az ezredforduló környékén kezdett javulni a helyzet, addigra vettünk nagyobb lakást, később házat, tudtunk tartalékolni, ami jól jött a világválság idején.

A gyerekeink egyetemet végeztek, már külön élnek a párjukkal. Dolgoztak nyaranta egy-egy hónapot, gimiben is, egyetemen is, a fizetésük természetesen az övék volt. Albérletben laknak, amit könnyedén ki tudnak fizetni, jó munkájuk, jövedelmük van. Ha úgy döntenek, hogy sajátot akarnak itthon, tudunk benne segíteni, egyelőre úgy tervezik, hogy pár évet külföldön is dolgoznának. Most is járunk közösen is nyaralni, jó a kapcsolatunk, de mindenki éli a saját életét.

Azt akartam ezzel az egésszel elmondani, hogy a rendszerváltás nem volt egy könnyű menet, amellett, hogy én örülök neki, hogy egy ilyen történelmi pillanatot személyesen megélhettem. Mi fiatalok, huszonévesek voltunk akkor, nem tudom, hogy milyen lehetett az előző rendszerben friss diplomásként, friss szülőként boldogulni, ahogy a te korosztályod sem tudja, hogy milyen volt ez a rendszerváltáskor.😁 Biztos, hogy vannak sokan, akiket megviselt, de nem általánosítanék, és főleg nem tennék ilyen sommás kijelentéseket, hogy mindenki, aki akkor alapított családot, mérgező szülővé vált. Sajnos, vannak, akikből a legjobb körülmények között is az lesz. Örülök annak, hogy most már rengeteg lehetőségük van a fiataloknak, összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van az ország ahhoz képest, mint amikor mi kezdtük az önálló életünket.