A szüleim nagyon erőltetik az egyetemet, hogy beszéljem meg velük, hogy otthagynám és inkább elmennék szakmát tanulni? 21/F

Én suli mellett tanulnék szakmát, ha lazább suli, akkor tudsz benne dolgozni is.

Ha már idáig eljutottál csináld végig, soha nem tudhatod, mikor kell egy diplomát felmutatni.

Azt tudd azért, hogy ezek a szakmák fizikailag erősen igénybe vesznek.

Kőművesnek meg burkolónak csak olyan menjen el akinek van érzéke is a szakmához

A téglakötéseket vágni kell fejből és szépen kell tudni falazni,vakolni,meg kell tanulni zsaluzni,vasbetont vágni-kötözni,betont szépen lehúzni,álmennyezetet felrakni,gipszkartonozni

A kőműves az egyik legnehezebb szakma fizikálisan is, nyáron reggel 6-tól nem ritka a 10 órás nehéz fizikai munkavégzés sem a 35 fokos melegben a földön, a tűző napon meg a tetőn ahol jóval melegebb van mint 35 fok

A burkoló nem olyan megterhelő mint a kőműves de ott egész nap négykézláb kell lenni általában, nagyon precíznek kell lenni és ott is szépen kell tudni dolgozni ami vagy menni fog vagy nem csakúgy mint a kőművesnél.Meg kell tanulni szépen vágni a csempéket, mindenhová egyenként ugyanúgy egyenletesen felkenni a csemperagasztót.

Szóval ha már van tapasztalatod a két szakmában akkor jó eséllyel indulhatsz de ha nincs akkor meg sok munka fog előtted állni mire megtanulsz szépen dolgozni

Ha meg nincs érzéked egyikhez sem, akkor meg dolgozhatsz akármennyit a szakmában akkor se fog menni

Rosszul választottál szakot, illetve egyetemet.

Az NKE-t messziről el kell kerülni...

Még most hagyd abba, én azt tanácsolom.

Gondolom közig. szervező szakon vagy... Ez ma Magyarországon a legrosszabb szak.

Viszont én azt javaslom, hogy jelentkezz egy másik egyetem másik szakára...

Villamosmérnökire, mérnökinfóra, proginfóra, vagy még vannak más piacképes szakok is.

Azért azt is nézd, hogy melyik mennyire érdekel...

De ahogy látom, neked a fizetés az egyik elsődleges szempont.

Szakmunkásként, még burkolóként, vagy villanyszerelőként is, az elején nagyon rosszul lehet keresni.

Ilyen havi 180-at, és nagyon keményen, valamint sokat kell dolgozni.

Évekig, Te csak a kulimunkát csinálhatod.

Egy bádogos, tetőfedő pedig elég idény munka, de nyáron ott lehet meghalni a háztetőn.

A legtöbb szakmunkára igaz, hogy 50 éves korra teljesen tönkre megy benne az ember testileg.

Nekem az NKE-ről van diplomám, voltam 1 évig önkormiban, az is borzasztó volt, mert ott meg nem lehet dolgozni, nincs is meg hozzá a technika, órákig csak ülünk és színlelni kell a munkát...

De már 3. éve elég komoly fizikai munkát végzek, 2* annyit keresek mintha maradtam volna az önkormiban, ami így is 300 nettó alatt van, Budapesten.

De így 29 évesen már érzem, hogy rokkanok megfele.

Hihetetlen fájdalmaim vannak néha, pedig rendszeresen tornáztam mindig is... Illetve egészségesen étkezem.

Én elhatároztam, hogy elvégzek egy informatikus szakot levelező, 35 éves korom előtt.

Csak azt bánom, hogy ennyi időt elpazaroltam előtte másra.

Igazából én csak anyagi biztonságot szeretnék, amellett pedig azért alkotni is valamit, anélkül hogy tönkremennék... Az informatikus, mérnöki melók erre tökéletesek.

Na meg az OKJ szakmák nagyrésze, mint mondjuk az ács képzés, úgyis 3 éves lett/lesz a 10 hónap helyett.

Így már többi nem egy reális alternatíva az egyetemre... Mindenki sokkal jobban jár egy egyetemmel, a legtöbb magyar egyetem teljesen akkreditált, külföldön is nagyon sok helyen elfogadott diplomát ad.

Nem kell annyira komolyan venni azért, nem egy agysebészet egyik se, és ezzel egyáltalán nem becsmérlem a szakmát, de igenis meg lehet tanulni és lehet tényleg jobban jár, mint egy közszférás munkával.

Kérdező, ha úgy érzed, hogy elvagy anélkül, hogy napi szinten szellemi kihívásokat kellene megoldanod, akkor diplomázz le a szüleid kedvéért és tanuld ki a szakmát. Ha mégsem jön be, még mindig lesz egy diplomád, amivel el tudsz helyezkedni végső esetben.

#7. Én emiatt az érv miatt nem jelentkeztem rá eddig soha, de autodidakta elkezdtem tanulni programozási nyelveket és annyira nem nehéz...

Szerintem egy átlagos IQ szint mellett, ha valaki nem diszkalkuliás, az le tud diplomázni, ha nem is ötösre...

Azt gondolom, hogy pont tipikusan az a szak, ahol csak szorgalmasan tanulni kell.

Ezt persze úgy mondom, hogy még nem jártam oda, de azért a témát elég komolyan körbejártam...

8-as, igen, igazad van, de csak akkor lehet benne vki sikeres (de ez mindennel így van), ha érdekli is amit csinál. Én pythont kezdtem el tanulgatni, de egyszerűen nem kötött le, nem éreztem rá, felfogtam amit tanultam, egyszerűbb dolgokat meg is tudtam csinálni, de nem leltem benne örömöm.

Csak arra akarok rávilágítani ezzel, hogy manapság az informatika mellett rengeteg más szakma is van, amiből tisztességes jövedelemhez lehet jutni, lehet nem annyihoz, mint egy IT-s, de panaszkodásra se ad okot . Szóval nem ez az egyetlen alternatíva.

Igen, értem amit mondasz és igazad van.

Csak én, a saját helyzetemben és a saját tapasztalataimmal a hátam mögött azt érzem, hogy ez egy blöff, amit sokan puffoktatnak, hogy "csináld amit szeretsz és akkor többé nem is kell dolgoznia (mert ami a hobbid, abból élsz majd még)"... Szerintem jobb ha egy hobbi megmarad hobbinak, ami örömet tud szerezni.

Ha munkát csinálunk belőle, amit kötelező jelleggel el kell végezni, akkor nagyon el tud romlani, könnyen meg lehet győlölni azt a tevékenységet.

És én, a saját multammal, s tapasztalatokkal, már nem úgy állok neki egy új munkának, hogy "csak nehogy ne keljen benne örömöm", hanem hogy "istenem, csak ne gyűlöljem!".

Nekem a "nem lelem benne örömöm, de azért simán elviselem" már tökéletesnek hangzik, ahhoz képest amit pl. most érzek.

Kiteljesedni pedig a munkám mellett is lehet, hobbikban (akár művészet), szerettekben, stb.