Hogyan hitessem el a lányommal, hogy ő igenis értékes?

20 ėves nem ilyen voltam ,dolgoztam vidám voltam ,max otthon anyámal nem szeretem lenni.

vidd el orvoshoz bår mivel felnött már nem lehet akarata elenėre orvoshoz menni veled.

Előrevetítem neked, ez nem lesz jobb, és mivel felnőtt nem tudtok semmit rákényszeríteni. Lassan 12 éve úgy élek, mint a lányod. Ezen semmi nem fog segíteni. Csak egyre kövérebb lesz és egyre jobban fogja magát utálni, de gyáva lesz bármit tenni azért, hogy meghaljon, csak nyavalyogni fog és rosszindulatúbbá válik minden kilóval.

Ja igen, és dolgozni sem nagyon fog max 1-2 hónapot, aztán kirúgják, vagy mondva csináld okkal felmondd.

30/N

#9 vagyok ismét. Látom, nem taroltam a válaszommal. Kicsit bővebben leírnám, hogy miért így gondolom.

Alapvetően a #4 válaszolóval értek egyet. Engem is próbálnak mindig dícsérni a rokonok "de jóképű vagy", "de okos vagy", "nagyon jó ember vagy". Basszus, sokszor még vezetés közben is...

Nekem akkor lett ebből elegem, amikor anyámék, de még a mamámból is egy rövid időre, kijött az inkább lesújtó véleményük. Nem voltak részegek, de ittak némi sört, spiccesek voltak, este volt.

Nagyanyámból kijött, hogy rám sem hederítene, ha ő lenne most 20 éves lány pl, édesanyám kicsit más, de hasonló a történet. Nem mintha érdekelne, hogy bejönnék-e a saját vérrokonaimnak szexuálisan, mert ez beteges, de itt lett elegem a "dícséretekből". Egy óvatlan pillanatban kijött a szájukon, hogy rondának, dagadtnak, élettelennek tartanak, azóta frusztrál ez az egész. Egyébként meg a szülők nyilván nem fogják megmondani a gyereküknek, hogy ronda, ezért sem tudok mit kezdeni a dícséretekkel.

Mondom, anyámékból is több pia után jött ki a véleményük. Bőven nem voltak még részegek, részletesen ki is fejtették a gondolatukat, aztán rájöttek, hogy mit mondtak, és haláli csend volt az este további részében.

Alapból annyira nem érdekel a dolog, persze jó lenne egy társ, de beletörődtem, hogy nekem a -nem feltétlen jó- adottságaimmal kell ígyis-úgyis boldogulnom. Szebb, okosabb a pszichológus miatt nem leszek, és az autizmusom sem fog eltűnni.

20F

#14

Ja, igen, bizonyos szintű autizmussal élek, csak eredetileg ezt nem akartam kifejteni.

#14

Irreálisan felnagyítod a sérelmeid és úgy teszel, mintha akkor ez valami alapigazság lenne, ez a problémád. Azt hiszed rajtad kívül nincs még vagy 4 milliárd középszerű ember?

Túl magasra teszed a lécet, aztán mikor nem vagy egyből sikerember, akkor máris "elérhetetlen neked".

Jó ha van az embernek egy jó alapja a fejlődéshez, onnan könnyebb sikeressé válni de ha nincs hát fel kell építeni. Lassú és hosszú folyamat.

Én 26 évesen voltam igazán a béka segge alatt, amikor pár "kedves" ember olyan szinten elvette a maradék csekély önbizalmamat, hogy legalább 2 év folyamatos rágódás után kezdtem észhez térni. Időközben (mivel kicsit meghíztam a rossz szokások miatt) lefogytam, de ugyan úgy nem éreztem magam szépnek. Szóval ez sem megoldás igazából, ha nem hisszük el, hogy tényleg szépek vagyunk és nem kell, hogy mindenkinek tetsszünk. Mert szerintem ez az egyik rossz dolog, hogy mindenkinek nagyon meg akarunk felelni.

Hogy is mondjam, én olyan környezetben voltam, ahol folyamatosan leértékeltek. S hiába mondta a családom, hogy ne foglalkozzak azokkal, azok közt voltam sokat akik a negatívot erősítették és ami fontos az egészben, hogy tudatalatt adtam a szavukra. Azt hittem majd jobban elfogadnak, ha más lennék. De ez nem igy volt. Elhittem, hogy ők jobbak nálam. Saját magamat alacsonyítottam le a végén. Sokat gondolkodtam, mivel jobbak ők? Aztán rájöttem nem okosabbak, nincs végzettségük nagyobb, sőt... Ugyan úgy szar munkahelyen dolgozott az illető, aki egy darab szart többre értékelt tőlem. Annyi, hogy jobban keresett, de a munkakörünk ugyan az volt. Akkor miért gondoltam én, hogy ő jobb? Miben jobb? Mert még csak emberileg is szar! Már csak azért is, mert lenéz másokat.

Szerintem ő is valamiért másokhoz hasonlítja magát....

Lehet, hogy a barátait is sokkal jobbnak látja, szebbnek, sikeresebbnek! Te mint szülő mindent megtettél szerintem. De neki is be kell látnia majd saját magának, hogy rosszul látja. Azt kéne elérni, hogy magával foglalkozzon. Vegyen csinos ruhákat! Egy kicsit nekem az segített! Nem buzdítom ilyenekre, de én korszaklezárasnak pl. hajamat befestettem. Én úgy éreztem kell a változáshoz, annak a korszaknak a lezarásához.

Átvettem az életemet is párszor. Aztán rájöttem olyan béna csak nem vagyok. Van lakásunk, van autó, vannak állataink, felújítjuk a lakást!

Most 29 vagyok, és most kezd valamennyi önbizalmam lenni. Hozzájarult a munkahely is, ahol rengeteg köcsög van és nem hagyhattam magam. Most már kinyitom a számat és nem hagyom, ha valaki lábtörlőnek akar használni. De még most is sok mindent kell tanulnom és gyakorolni továbbra is az önbizalomnövelést.

Csináljon olyat, amiben sikeresnek érzi magát! Akár egy ebéd, egy rajz, bármi! És dicsérje magát meg érte! Én azt a férjemtől tanulom, hogy minden kis dologért meg kell magunkat dicsérni! A férfi családtagjaim mind dicsérgeti magát egy kis apró sikerért is. Hát szerintem egészséges keretek között nem rossz dolog önbizalom tréningnek! Nézzen ilyen videókat is!

De a nagy igazság, hogy senkit nem lehet magától megmenteni!

Neki kell belátnia magának, hogy ettől jobb nem lesz! Sajnos az önsajnálattól senki sem fogja jobban szeretni és ő sem magát.