Milyen a viszonyotok az Édesanyátokkal?

Vannak rigojái, nagyok, de jó teljesen. Segítünk egymásnak, megbeszélünk mindent. Annyi a bajom csak vele, hogy hirtelen haragú és hisztis, de nem volt gyerekkora, mert ki lett dobva és mamánk nem is nevelte szinte, nem engedett barátokat neki, kikapott ha véletlenül egy tányért eltört, mamám a ballagására el se ment, kizárta anyumat gyerekként, ha hangosan játszott keresztanyámmal, ha egy percet késtek iskolából, elvoltak verve.

Szóval emiatt elnézem neki, hogy sokszor gyerekes, neki abban a közegben nem fejlődött ki az, hogy talpra tudjon állni.

Mai napig ideges, ha valamit át kell venni vagy intézni, mert beleivódott, hogy mindenért kikapott és hasonlók.

Ezt leszámítva, hogy néha hisztis és nem tudja elkülöníteni azt, hogy ha más felcseszi, ne rajtam és öcsémen verje le, nagyon jó.

Nem szólunk ilyenkor hozzá, aztán sírva elmondja mi a baja.

Neki szerintem kellene terapeuta igazából, de nem mondom neki, mert nagyon kifakadna, valamint ritkán hisztizik már, ahogy mondtam neki, hogy megértünk mindent akkor is ha nem ordít.

Balesetem volt, kikészült, ott volt mellettem, 23 vagyok, de besegített a fürdőbe is, amikor alig bírtam járni.

Vannak rigojái de a két kezemet összetehetem érte, mert teljesen máshogy nevelt minket, mint őt mamám.

Kórházban senki nem látogatott, mindig csak rá számíthatok.

A napokban eszébejutott, hogy mennyire szeretek egy bizonyos süteményt és mondta, hogy megpróbálja megcsinálni.

Kalapomat emelem előtte a rigojái ellenére, mert amikor nagyon szegények voltunk, akkir is maximálisan tett az asztalra.

Összességében, nincs rossz kapcsolatom vele, csak néha túl sokat beszél és néha kicsit nyűgös.

Nagyon is jó szerintem a kapcsolatom vele, főleg keresztanyukámékhoz mérten.

Én meg anya sose verekedtünk, de unokanővérem és keresztanyukám sakktáblával és más dolgokkal heti-napi szinten verekedtek olyanon is, hogy ki mosogasson el, vagy ha olyan megjegyzést tett a másik.

Én kalapomat emelem anyukám előtt összesítve az életemet. Több a pozitív, mint a negatív.

Nem alkoholista, nem drogozik. Kicsit gyerekes, de megértem.

Amúgy majdhogynem mi vagyunk a legjobb barátai, velünk beszél meg mindent.

16.

Én apámmal vagyok így, durrog persze, és igyekszik az elméje úgy beállítani, hogy én vagyok a szar, meg a rossz ember, de nincs beszélnivalóm egy olyan emberrel aki szerint a feleségét meg a gyerekeit megverni jogos és "megérdemeltük" szerinte, meg aki képes az akkor 14 éves gyerekének /testvérem/ olyan lapot küldeni külföldről (testvérem favorit utazási vágyálma/, hogy "Haha, mi itt vagyunk, te meg nem" - ez utóbbi natúr rosszindulat.

Próbált köpködni, számára pech, hogy én abban a körben ahol dolgozom és élek magam értem el, hogy megítéljenek és így a köpködése-durrogása nem számít. Aztán meg agyondicsér, csak azért, mert az ismerősei dicsérnek engem neki és nem tud ezzel mit kezdeni. Az egyetlen aminek örülök, hogy sosem leszek annyira "lelkileg szegény" (vagy alkesz), mint ő. Persze a lelkem sosem lesz "ép", mivel nagyrészt ő zúzta szét, ráadásul tudatosan, szándékosan, mert nagyszüleim ugyanezt csinálták vele (érdekesség, hogy nagyszüleim mai napig úgy képzelik el a világot, hogy helyettük majd mindent megcsinálnak a rokonok - hát lett is balhé, mikor én megmondtam a feltételeimet. De nem zavart, mert ha előtte fél évig leszartak, akkor hirtelen ne legyen fontos, hogy menjek hozzájuk takarítgatni munka után csak úgy kikapcsolódásként. 2 nappal tettem volna arrébb, de rögtön ment a durrogás. Szerencsére innentől nem fognak ezzel piszkálni, "besértődtek".

Picit eltértem a tárgytól.

13 éves korom óta nem láttam nem halottam róla , én keretem vele a kapcsolatot viszont ő velem nem ...

így se nem jo se nem rossz csak semmilyen vagy nincs