Mit tegyek, ha anyám nem engedi, hogy egyedül vásároljak ruhát?

Átérzem a problémádat valamilyen szinten. Ha én anyummal megyel vásárolni, akkor megvan nekem szabva, hogy mit vehetek és mit nem.

Például nem engedi, hogy fekete dolgokat vegyek ,mert az olyan fiús szín ,meg nem szépek.

(Ezen kívül percenként nyitogat be a próbafülkébe ,hogy megnézze,hogy hogy áll rajtam az adott dolog. Még akkor is elhúzza a függönyt amikor öltözök, nem zavarja őt az, hogy közben mindenki meglát engem fehérnemüben)

Ha egy olyan pulcsit/felsőt szeretnék, ami nekem tetszik,de neki nem, akkor nem engedi, hogy megvegyem. (Még akkor sem vehetem meg, ha azt az adott dolgot az én pénzemből venném meg)

Nálunk, viszont szerencsére megoldódott ez a probléma. Egyrészt azért ,mert pestre járok suliba és így egynagam is eltudom intézni a

vásárlást ,másrészt azért ,mert megbeszéltem a dolgokat anyummal és azóta "leszokott" arról,hogy megmondja,hogy mit vehetek és mit nem.(Persze, ha egy ruha tényleg borzalmasan néz ki, akkor azt elmondja,viszont már nem akarja megszabni nekem, hogy milyen színű dolgokat vehetek.)

(Meg természetesen az ilyen családi "programok" alatt a tesóm részéről megy az egész napos hiszti)

Nem igazán tudsz tenni semmit sem ez ügyben, esetleg annyit, hogy elmész egymagad vásárólni és a sajág pénzedből veszed meg a dolgokat, esetleg online rendelsz.

Mindenesetre kitartást! :)

#4 a válaszodból csak az látszik, hogy még nem találkoztál ilyen szülővel. Szerencsés vagy!

Kedves kérdező, neked pedig kitartást kívánok! Én is utáltam édesanyámmal vásárolni, mert ő is nagyon gyakran lejárta a ruháimat, és itt a legnagyobb baj azzal volt, amilyen lekezelő stílusban tette.

A leírtak alapján megbeszélni sem tudod ezt anyukáddal, szóval fogalmam sincs, mit tehetnél. Apukád esetleg? Vele nem tudsz beszélni? Vagy kitalálni más családi programokat, hogy ne a vásárlás legyen az. Azért ennél ertelmesebben is tölthetitek egyutt az időt. Mindenesetre sok sikert kívánok!

Én nagyon szeretek anyukámmal vásárolni, így 21 évesen is, ő az, aki a legőszintébb velem, ha nem áll jól valami, lazán megmondja. Leginkább azt sajnálom, hogy nagyon ritkán ér rá, hogy vásároljunk.

De megértem a problémádat, 15 éves korom óta egyedül vásárolok, (kivéve persze ha külön kértem, hogy jöjjön velem anya, vagy a húgom)

Próbálj meg vele beszélni, esetleg ha diákmunkát vállalnál, és a saját pénzedet költenéd, akkor már tudnál azzal érvelni, hogy azt veszel belőle, amit akarsz.

Tényleg elég sokan vannak, akiknek a vásárlás családi program. Anyukád erőlködik, szeretné, ha együtt lennétek és jól éreznétek együtt magatokat, de frusztrált, hogy nem és nem megy, de ő annál jobban erőlteti. Ez egy ördögi kör, ezért ordibál. Ő is tudja, hogy nem működik a dolog, de kétségbeesetten kapaszkodik ebbe, hogy de ti olyan szép család vagytok és mindent együtt csináltok. Ezen felül rosszul értelmezi, mi az, hogy odafigyelés a másikra: úgy gondolja, ez a full kontrollt jelenti, hogy ha békén hagy egy kicsit, az egyenlő az elhanyagolással. Nem hiszem, hogy komolyan venne téged sajnos, ha erről akarnál vele beszélgetni, de azért megpróbálhatod. Sajnos az ilyen szülők frászt kapnak már a gondolatától is, hogy a gyerekük önálló lesz. Jól sejtem, hogy anyukádnak nem igazán van saját társasága, időtöltése, csak ti vagytok neki?

Esetleg bevállalhatod az egy hét ordibálást, csak az a baj, hogy ez nem csupán ennyi. Azonnal el fogja marni, amiket vettél, és le fogja fikázni az összeset, és onnantól mindig azt hallgathatod majd, hogy minden béna, amit egyedül vettél. Ha ezt is bevállalod, akkor hajrá... egyébként pedig már csak 2 év és nagykorú vagy. Szerintem mindenképpen más városban tanulja vagy dolgozz majd.

16 évesen én is rühelltem anyámmal menni bárhova. Tíz évvel később megint élvezetes családi program lesz, ne aggódj. :)

Jelen helyzetben, dobd be, hogy neten néztél ki valamit, megvennéd. Hátha.

Barátnő? Mond, hogy a barátnőd elmegy boltba és mész vele, és együtt vesztek magadnak ruhát. Vagy idősebb testvér? Mi a helyzet apukáddal, ő is kioktat az izlésed miatt?

Figyi megmondom őszintén mi mikor fiatalabbak voltunk mi együtt mentünk venni ruhát pl. turiba, de nem azért amiket te leírtál, csak jó volt együtt turizni, de soha nem szólt bele anyukám, hogy milyen ruhát vagy cipót válasszak magamnak, volt hogy egyedül is elmentem boltba, vagy testvéremmel. Persze sikerült 20-on x évesen beválasztanom egy olyan cipőt ami teli talpas volt, ez akkor divat volt, de nem is a talpa tetszett hanem maga a cipő, de ne tudd meg mekkorát nyaltam vele. :) Utána nem is hordtam.