Miért olyan nehéz megérteni, hogy nem akarok lebarnulni?17l

Két éve minden nyáron ezen van kiakadva anyám, hogy mi az hogy én nem akarok, olyan beteges a nagyon fehér bőrszín. (Igazából a lábamon kívül sehol nem vagyok annyira fehér még) Mindig vitatkozik velem, ha meglátja azt hogy fényvédőt használok, főleg ha nyáron van, mert ugye nyáron nincs koli, itthon vagyok, látja... És egyébként nem az a baja, hogy túl sokat költök erre, vagy túl sokáig készülődök, mert ez kb két percet vesz el reggel. Még csak azt sem mondhatja, hogy lemondom emiatt a közös programokat vele, mert egyébként ő az, aki soha semmilyen közös programot nem akar, mindig nyavalyog előtte vagy fél órát, aztán ha mégis belemegy akkor rövid időközönként tudatja, hogy ő ezt nem élvezi. Tök mindegy, hogy amúgy elmentünk sétálni, strandon vagyunk, társasozunk vagy csak egy rohadt filmet nézünk meg itthon, amit én választottam. És egyébként ha rámbízza a bevásárlást azt megcsinálom olyankor is ha süt a nap, ugyan úgy kimegyek mindig sétálni a kutyámmal (igaz nagy az udvar, nélkülem is mozog eleget) csak nem akkor amikor tűz a nap, hanem később. Még baráti programot sem mondtam le soha azért, mert süt a nap és én nem akarok lebarnulni.

Tehát itt nem arról van szó, hogy bármiben is akadályoz ez, reggel meg szerintem tök mindegy, hogy sima hidratáló krémet használok vagy olyat, amiben van fényvédő.

Anyámnak csak az a baja ezzel, hogy szerinte abnormális így gondolkodni erről, és nem hogy örülnék annak, hogy én le tudok barnulni, nem úgy mint ő.

Tehát mit tegyek, hogy végre leálljon a vitákkal emiatt? Egyáltalán miért csinálja ezt?