Mit tegyek, ha anyám nem érti meg, hogy nem szeretem azt, ha játszik velem, mint egy 5 évessel?

Nem szeretem, amikor bejön a szobámba, és a fiúkról kérdezget. Kellemetlen, és ha lenne is valami, biztos nem vele beszélném meg. Mindig rákérdez, hogy tetszik-e nekem valaki (amihez semmi köze nincs), erre természetesen elmosolyodom, mert kínos nekem ez a téma, ha vele kell megbeszélnem ezt. Most is nem tetszik senki, erre amikor rákérdez, elmosolyodom. Nem tudom, mitől van ez, talán kamaszkor miatt. Folyton nem hagy békén, ölelget, puszilgat, amivel nem lenne semmi bajom, dehogy állandóan, az már kicsit sok. Kimegyek a konyhába kaját csinálni, erre megpuszil. Miután megettem, kimegyek a konyhába, hogy kivigyem a tányért, erre megölel. Oké, oké, örülnöm kellene hogy szeret, mást vernek otthon, blablabla, de engem mit érdekel, hogy más hogy él?

Nem szeretem, hogy folyton olyan intim dolgokat akar velem megbeszélni, amit én nem akarok vele. Mondtam már neki vagy ezerszer, hogy hagyjon, de nem hajlandó ezekkel békén hagyni. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem vele akarok ezeket megbeszélni. Mindig megsértődik, és utána bejön a szobámba és elkezd felhozni 1000 éves dolgokat. Én is sok mindent tudnék neki felróni, de nem teszem.