Mennyire normális, ha egy lány ilyen szinten érez az anyja iránt?
Már 16 vagyok, de még mindig imádom anyám érintését, ha megsimogatja az arcomat, a hajamat, imádom az ölelését, nagyon szeretek hozzábújni. Odavagyok a mosolyáért, a hangjáért az illatáért és úgy egyáltalán gyönyörűnek látom őt. Szeretek vele rengeteget beszélgetni meg viccelődni is.
Mennyire egészséges ez?
Pl. anyák napjára verset írtam neki, amit kitettem az asztalra s lesben álltam, figyeltem mit szól hozzá, mikor láttam hogy elérzékenyül nem bírtam ki, elsírtam magam odarohantam hozzá és szoros ölelésben ringattuk egymást egy csomó ideig.
Vagy másik, nemrég nekem volt születésnapom és csak azt kértem tőle, hogy egymást átkarolva nézzük végig a napfelkeltét, aztán csináljunk otthon egy kis bulit, csak mi ketten.
Néha meg azon kapom magam, hogy könnyes szemekkel mosolygok, ha magam elé képzelem őt, amikor nincs velem.
Mit gondoltok, nem túlzás ez így? Mondjuk úgysem tudok mit kezdeni az érzéseimmel, kimondhatatlanul nagyon-nagyon szeretem anyámat, de nem sok ez?
16 évesen még rengeteget alakulsz, de szerintem tök jó az mikor valaki számíthat a szüleire és ott vannak a "legnehezebb" éveiben míg felnőtté válik.
Egyetemen én rajzoltam anyámnak anyák napjára, és egyik haverom is ugyanúgy leállt és kézzel rajzolgatott, hogy kifejezze a szeretetét...olyan ember aki amúgy csajozik, bulizik, partiarc.
Jó neked, örültem volna ilyen kapcsolatnak anyámmal vagy apámmal. De apám nincs, anyám meg már ha hozzám ér undort érzek, ezt érte el, pocsék érzés :/
Ha én rajzoltam, verset írtam, akármi neki akkor simán kidobta, eltüzelte, meg nekem ugrott hogy ez neki nem ajándék, neki nem kell szaros papirfecni...
Pedig legcsodálatosabb ajándékok ezek az "apróságok" amit a gyermek szívből megalkot.
Biztosan csodás édesanyád van.
Nagyon sok csodás boldog pillanatot éljetek még meg együtt!! ♥️
Idővel majd megkell próbálni kicsit leválni, mint ahogy többen írták, de szerintem megoldjátok. :) Attól még ez a hatalmas szeretet megmarad.
Én nem bírom elviselni, ha a szüleim megérintenek, szerencsére nem nagyon teszik. Mondjuk én már nem vagyok tinédzser, emlékszem akkoriban én is jobban ragaszkodtam hozzájuk, meg volt bennem még egyfajta szeparációs szorongás is.
Szerintem az, hogy így ragaszkodsz anyukádhoz, egyszerűen annyit jelent, hogy anyukád úgy viselkedett veled, hogy megérdemli ezt a szeretetet felé. Gondolom ez lenne a normális minden szülőnél, de nem mindegyik ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!